Kórházi folyosó. A Férfi már unja az órák óta tartó várakozást, járkál fel s alá. Már egy ideje észreveszi a Nőt, akinek szintén elege van a papírok ide-oda tologatásából. A Nő, alacsony, szőke, egészen kicsi lábú, ám nagy fenekű, merész orrú, rámosolyog a Férfira. Azzal a mosollyal, ahogyan csak a szép zsidó nők tudnak. Eltelik néhány perc. Még mindig nem történik semmi. Aztán a Férfinak ki kell mennie. Megkérdezi a Nőt, hogy vigyázna-e egy kicsit a kabátjára. A Nő újabb mosollyal mond igent. A Férfi visszatér, megköszöni az őrzést. Összenéznek. A Férfit behívják. Mire kijön, a Nőt is behívták egy másik szobába. A Férfi gondolkodik, hogy várjon-e, aztán úgy dönt, hogy nem.
Még nem.
Néhány hét múlva a Férfi visszamegy a kórházba kontrollra. Már a liftben összetalálkozik a Nővel. „Hányadikra is kell menni?” – kérdezi, mintha nem tudná. „A másodikra, de a négyes gombot kell megnyomni” – feleli a Nő. Együtt érkeznek fel a folyosóra. Most nincs várakozás. Szinte egyszerre hívják őket be, külön-külön szobába. Most a Nő jön ki előbb. Keresi a Férfit. Vár türelemmel. Hogy megoszthassák egymással ítéletüket.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
