Apámmal üzleti tárgyalásra megyünk, de a kora délutáni találkozó előtt összejön egy déli munkaebéd, amit Apám rendkívül fontosnak tart.
A luxusétteremben egy asztal körül csupa ijesztő, vén, agyoncicomázott szipirtyó ül. Mindegyiknek bemutatkozom, igyekszem iszonyomat titkolni. Apám külön felhívja a figyelmet a legrondábbra, akit grófnőként mutat be.
„Ugye kapott hozzám használati utasítást?” – kérdezi tőlem a banya. Tagadólag rázom a fejem. „Hát először is, mielőtt bármiről beszélgetünk, megiszik velem egy üveg pezsgőt!”. Összeborzongok, utálom a pezsgőt, ha lehet, még szilveszterkor is kerülöm. Sürgős dologra hivatkozva teszek egy kört a ház körül, hátha történik valami vagy sikerül menekülő utat találnom. Mire visszaérek, a grófnő már megitta pezsgőjét, károgó hangon énekel és közben rakott felvágott-szeletekkel dobálózik.
Könyörögve vonom kérdőre Apámat, hogy miért szabadította rám ezt a rémes Pikk Dáma-utánzatot. Apám megnyugtat: „Rengeteg pénze van és téged akar megtenni egyetlen örökösének. Még az unokáidnak sem kell majd dolgozni. Próbáld meg erre az egy-két órára elviselni.”
Nagy levegőt veszek, igyekszem jó képet vágni a dologhoz, mire a Komtessz elégedetten rám hunyorít és egy vizes pohárnyi pezsgőt tölt nekem….
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
