Egy eszement, csupa értelmiségi amatőrből álló együttes azt a feladatot kapja, hogy a panelprogram keretében fesse tele graffitikkal egy 10 emeletes ház falát. Mivel valamennyien elkötelezett liberálisok, csupa baloldali jelképpel és jelszóval, valamint ezek illusztrációival pingálják tele az utcafrontot.
Engem is meghívnak az avatásra, amelyen punk-zene kíséretében csasztuskákat adnak elő. Majd amikor minden dalnak vége, és a vendégek felzabálták az összes pogácsát, kiderül a turpisság: nem a falat festették be, hanem csak egy nagy ponyvát húztak fel a fal elé, és az bizony az alkotók és a vendégek fejére omlik. Utóbbiak rögvest el is menekülnek, míg az együttes engem kér fel, hogy hozzam helyre az általuk okozott kárt.
Ez persze nem megy olyan könnyen. Megpróbálok a falakra rajzolni valamit festékszóróval, de amint elkészül egy rajz, mindig újabb és újabb ponyvaréteg hullik a fejemre, egészen addig, amíg a házból semmi sem marad, csak egy halom összemázolt ponyva, sem egy faldarab, sem egy ablakszilánk. Valószínűleg a ház nem is létezett. Vajon én létezem-e egyáltalán?
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
