Jó néhány éve volt egy plakát, amin egy bilin ülő kislány vigyorgott – vagy inkább vicsorgott. A szöveg pedig a következő volt: a mosoly mondja el a Libero-titkot. Mit tagadjam, nem örültem volna, ha annak idején gyermekeim így adják tudtomra komfortérzésüket.
Most megint egy mosolyt látunk, sok-sok száz (ezer?) példányban. óriásplakátokról. Amiből néhány nap alatt több mém lett, mint ahány fotomontázs és karikatúra az elmúlt száz évben Leonardo Mona Lisájáról. De most nem erről az össznépi, szellemdús játékról szólnék. Hanem az eredetiről.
A mosolyról.
A mosoly is annyiféle, ahány ember van. Sokfélét ismerünk: őszinte, szívből jövő, hamiskás, kesernyés, csendes, harsány, szomorkás, cinikus, sanda, elmebeteg és nem utolsó sorban piár-mosolyt.
Valamint farkas-mosolyt.
Annak a farkasnak a mosolyát, aki egyszer már bejutott báránybőrben, édes szóval a kisbárányok közé, és sokat fel is falt közülük. Most ismét jön, kopogtat, és ismét édes szóval kéri az ártatlan, hiszékeny kis bárányokat, hogy engedjék be őt házukba. Hogy a megmaradtakat is felfalja, szőröstől-bőröstől.
Minden zárt ajtón van egy szúette rés, egy hasadék, amin ki lehet látni. Báránykák, lessetek ki e résen, és csak a mosolyt figyeljétek. És a mosoly mögött megláthatjátok a farkast, amint éppen készül kimutatni a foga fehérjét. És hagyjátok dörömbölni ítéletnapig.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
