szádon át
lélegzem be
forró
füstjeledet
nôstényfűvel
nôtte be
Holdunk
a Földet
üstdobok
ostora
szikrázza
szívedet
békét
virrasztanak
a megverselt
fejsebek
ködünket
karcoljuk
a természet
meztelen
termeire
halk fájdalmunk
a gyönyör
kiáltó
kemencéiben
kendőbe kötött
tavaszi
korbácsütés
mikor szikrányi szádat
rajzolja
körül a nap
szívókorongja
pillangók jönnek
hétsávos
szerpentineken
a pokol
pákosztosai
parázna partjaink
sétálnak
porhó-pórázon
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
