Nem vagyok az a kimondott bűnbánó típus (biztosan gyári hiba), a lelkiismeretem is ritkán furdal. Főleg nem közüzemi és adóügyekben, mert a rám kirótt közterheket rendre időben befizetem. (Slemil jeligére). Mégis egy szolgáltató gondoskodott arról, hogy röstellkedjem néhány óra hosszat.
Kaptam ugyanis egy levelet, benne egy felszólítást, mely szerint „nyilván elkerülte a figyelmemet”, hogy tartozom nekik. Emlékezetem szerint mindent befizettem, de soha nem lehet tudni. Megnéztem a csekkjeimet, azt is, amelynek ugyanaz volt a dátuma, mint a felszólításé, minden rendben volt, mindent befizettem. Igaz, hogy volt köztük egy csekk, amelyen csupán egy három számjegyű szám szerepelt – azt is befizettem – és nem foglalkoztam vele, hiszen elég sokszor néztek már hülyének, egyszer fizethetek kevesebbet is, nem?
Azért biztos, ami biztos, felhívtam az illetékes ügyfélszolgálatot, ahol megtudtam, hogy náluk szart be az automatika, emiatt volt a három számjegyű, de ezáltal elmaradásom keletkezett. Ám, ahelyett, hogy elnézést kértek volna, hogy tévedtek, és ugyan már, legyek oly szíves, rendezzem 8 napon belül, mert jönnek a késedelmi pótlékok. Legyen nekem bűntudatom az ő bénázásuk miatt, mintha én mulasztottam volna.
Vajon miért? Két megoldást tudok. A gépet nem lehet leszúrni, úgysem szégyelli el magát, ezért rátestálják a bakit a fogyasztóra. A másik: bűntudatos embert könnyebb sakkban tartani, könnyebb rajta uralkodni, mert fél.
2014 Magyarországán ez utóbbi verziónak van nagyobb realitása.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
