Adorno mondta, hogy Auschwitz után nem lehet többé verset írni. Hirosima után nem lehetett többé a szó régi értelmében háborúról beszélni. A World Trade Center felrobbantása után nem lehet katasztrófafilmet forgatni.
Vagyis lehet. Csak még annyi értelme sem lenne, mint eddig.
Felejtsük el a Függetlenség napját, az Elnök különgépét, Armageddont, az Airportokat, és még inkább a Pokoli tornyot. 2001. szeptember 11, reggel 8:45, majd 9:13 forgatókönyvét nem Hollywoodban írták. Most nem az a néhány rossz arcú negatív hôs, esetleg néhány semleges figura pusztult el nyomorultul, most nem tudtuk (tudjuk), hogy kik és hányan égtek el elevenen, hányan zúzódtak szét a romok alatt, vagy kétségbeesett halálugrásuk közben.
Most nem jött Steve McQueen szupertûzoltó, és nem szerelte le a géprablókat George Kennedy-Patroni nyugalmazott vadászpilóta. Ismeretlen, arctalan, talán hazátlan gyilkológépek sújtottak le egy jelképre. A világhatalom, a gazdagság jelképére. És hogy a sokkhatás biztos legyen, egy öngyilkos még a Pentagonra is rázuhant. Arra az épületre, ahonnan időnként megregulázták a világot. Menekültek az emberek a büszke Fehér Házból és a Capitoliumból is.
Néhány tucat (száz, ezer?) terrorista képes volt kétségbeesésbe kergetni a világ vezetô hatalmát, és pánikot kelteni az egész Földön. Mellesleg leszerepelt az amerikai hadsereg, és a teljes elhárítás, de a legkevesebb. Felesleges Gozdillákat, Jurassic Parkokat, Fehér Cápákat kreálni. A félelem most már itt van bennünk.
Évtizedeken át az atomháborútól, a két szuperhatalom szembenállásától félt az emberiség, attól, hogy egy szenilis szovjet pártfônök, vagy egy cowboy-kodó amerikai elnök rátenyerel a piros indítógombra. Aztán jött a Kadhafi, a Szaddam Huszein-veszély, Észak-Korea. Kedden este már hosszasan fejtegették, hogy tulajdonképpen az egykori Kelet-Nyugat szembenállást felváltotta a kereszténység-iszlám ellentét. Kétségtelen, hogy azok, akiket egyelôre vádolnak az akciókkal, a mohamedán vallás hívei. Ennek ellenére a legdurvább banalizálása lenne ennek elfogadása. Itt nem vallások, hitek állnak szembe egymással, hanem az elvakultság, a fanatizmus, amelyet az ENSZ még érthetetlenül nem nyilvánított az emberiség elleni bűntetté. Teljesen mindegy, hogy a fanatikusok keresztet, csillagot, félholdat, esetleg felkelő napot tisztelnek. A cél mindig a halál, a megfélemlítés, az ártatlan életek kioltása.
2001. szeptember 11 után megszűnt az objektív híradás is. A CNN újra "történelmet írt": annak idején "egyenesben közvetítette" a Challenger pusztulását, az Öböl-háborút, de alighanem "felülmúlhatatlanok" lesznek azok a képsorok, amikor milliárdnyi néző előtt csapódott be a második repülőgép az egyik ikertoronyba, és amikor a két üvegpalota úgy omlott össze, ahogyan csak a több száz milliós költségvetésű filmekben szokás. Csakhogy itt nem voltak profi pirotechnikusok, és a több ezer statiszta sem jelentkezett a forgatás után a gázsiért. Ezt a képet az álom sem tudja letörölni retinánkról. Ott van és vissza fog térni még sokáig.
Apokalipszis - írta a világsajtó. János Jelenéseiben a végítélet hét jajkiáltással érkezik az égből. Az első négy lett volna a négy elrabolt repülőgép?
Közben az élet megy tovább. Rómában a Bajnokok Ligájában a hazaiak elvesztették 2-1-re a Real Madrid elleni szuperrangadót. Az MTV ontja álerotikus klipjeit. Szerdán reggel az egyik magyar kereskedelmi rádió a legfrissebb amerikai híreket követően "jópofán" bejátszotta a Europe The Final Countdown (A végső visszaszámlálás) címû dalát. E sorok írója inkább John Cale-t hallgatta, a Sabotage albumot, amelyen a wales-i ôrült azt üvölti: "Készen vagytok a háborúra?"
(2011.09.12)
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
