ködbe zárt nap
kitörni míg le nem száll
rád az éjmadár
alvajáró a
fehér izzás peremén
zuhanás előtt
fagyott függönyök
éghetetlen rojtjain
lengek az űrben
keresztül-kasul
a felbolydult méhkasok
útvesztőjében
szembenézünk míg
mozdulatlanul lüktet
tört tükörvérem
ki méri meg az
ég méla mélységét
kiáltó csenddel?
2014. november 12 - 13.
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.