Írolvasgondol

Régi ház, régi típusú rácsos lift. A liftajtón kézzel írt cetli: a ….sereg megrendelt tisztogató akciói. Mellette időpontok és lakásszámok. Felettünk majd szétesik a lakás egy ezer éves mosógéptől és egy csiszolótól.

Őszes, elegáns téli dzsekit, meleg nadrágot viselő házaspár kényelmesen sétál mezítláb a Körúton a novemberi 3 fokban. Időnként megállnak egy-egy kirakat előtt és váltanak néhány szót számomra ismeretlen nyelven. Vajon mi lehet az üzenetük?

A metróban egyre lejjebb csavarják a világítást a kocsikban. Összefolynak előttem a betűk a könyvemben. Inkább megerőltetem a szememet, de nem hagyom magam sötétségben tartani.

Csak egy fügefalevél van rajtam, amikor felszállok a 86-os buszra, de sokáig senkinek sem tűnik fel, mindenki a telefonját nyomkodja. Az egyik megállónál végre egy férfitársam veszi észre pucérságomat és egy vastag újságot tesz alám, hogy fel ne fázzam.

Egy hajdan volt őrült szerelmem a kurucinfo kedvence lett cigányellenes cikkeivel. Pedig az én biztatásomra indult el a pályán. Nem ő az első, aki visszaélt a tőlem kapott ihlettel. Azért akadnak jó néhányan, akikre büszke vagyok, hogy akár katedráról, akár másképpen taníthattam őket.

Életemmel olyan mesés helyen járunk, ahol a Föld összes nagy folyója, az Amazonastól az Obig találkoznak. Gyönyörű, napsütötte zöld földnyelveken járunk és egy pillanatig sem félünk, hogy elönt bennünket az ár.

Visszacsábítanának régi munkahelyemre, abba a terembe, ahol 39 évvel ezelőtt elkezdtem pályafutásomat. Csak ahhoz át kell vergődnöm egy folyosón, ahol fogadást rendeznek állítólag a tiszteletemre, csak éppen engem nem akarnak átengedni, pedig még kiállítást is megnyitottak a könyveimből. Sikerül azonban végül bejutnom és kialkudnom, hogy mostantól kötetlen a munkaidőm, úgy is fogom tudni, hogy mikor lesz rám szükség és akkor mindig bent leszek.

Tényfeltáró riportot készítek nyomortanyákról és menhelyekről, amelyek alig jobbak, mint a hajléktalanok aluljárós nyughelyei. Nem kímélek senkit, pedig figyelmeztetnek, hogy legalább az egyházakról ne írjak rosszat. Már pedig éppen róluk írom a legrosszabbakat, ezért ki is akarnak tiltani, de a nyomorultak védelmükbe vesznek és fellázadnak.

-Melyik a jobbik vénája? – kérdezi tőlem a rendelőintézetben a véremet vevő asszisztensnő. Ilyen kérdésre nem tudok és nem is vagyok hajlandó válaszolni. Leletkiadás a második emeleti purgatóriumban.

„Marihuána – folyamatban” – tudom meg a laboreredményeimből. Vagyis kapok egy jointot? Rám férne, egy valamire való haskás vízi pipát is négy éve szívtam utoljára, a tunéziai szálloda baristájának törzsvendégnek járó ajándékaképpen. Arra már gondolni sem merek, hogy mint judeo-anarcho-liberális publicista elleni lejáratókampányhoz keresnek valami indítékot…Ellenben nitroglicerin-szintemet elfelejtették megmérni.

A mesterséges intelligencia megölheti az embert, ha sikerül az embernél okosabb gépeket előállítani – mondja a testében élőhalott tudószseni. Pedig az igazi nagy veszély az lesz, ha az emberi ostobaságot alulmúló szerkezetek állnak majd rendelkezésünkre.

Egykori klubtársam, aki napjainkban éppen csak megél, „szerénységre” int, amikor letolvajozom a magyarnak mondott áruházláncot, amely külföldön adózik. Jönnek a rinocéroszok?

„Kedves vásárlóink! Az Önök kényelme érdekében árainkat 10 dkg-ban is megadjuk” – olvasható a nagyáruház húspultján. Még sosem hallottam a szegénységet kényelemnek nevezni.

Beront hozzám az Öreg Medve, hogy azonnal adjak neki valami ennivalót és én valahonnan tudom, hogy ez most egy koncertfilm része, amelyben mindketten szerepelünk és Háromszorsült lesz a címe. Találunk is a konyhában egy hatalmas vekni háromszorsültet, de mielőtt szelni kezdenénk, beront Életem és kiveszi a kezünkből a kést, mert rossz nézni, ahogyan bal kézzel szeletelünk. Közben mindketten dobogunk a lábunkkal, az Öreg Medve elkezd egy bluest recsegni, és a lábdobogással hívjuk fel az alattunk lévő lakásban várakozó zenészeket.

Vigyázni kell manapság, ha a metrón valaki ránk mosolyog. Nagy valószínűséggel a mosoly nem nekünk, hanem a drót másik végén lévőnek szól.

„Azok a szép napok” – húzza a két öreg cigány az Örsön. Ez hajdan orosz emigránsok dala volt, mielőtt világsláger lett. Mi még itthon hallgatjuk. Van-e még, ami megszépülhet az emlékezetünkben?

Egy avantgárd költő előadta 30 évvel ezelőtti társadalom-kritikus versét, amelyen egy sort, egy hangsúlyt sem változtatott. „Mert a történelem sara makacsul itt maradt” – mondta.

Egész újságíró nemzedékemet behívják egy évre katonának, hogy ne terjesszük a szabadság mételyét. Engem ismét visszahelyeznek a régi garnizonomba, a Város mellé. Egykori törzspincérünk már jelzi, hogy mindig lesz hitelem nála, a volt kollégium pedig felajánlja, hogy ha nem akarok bevonulni, elbujtatnak az egykori székraktárban, ahol a zenekarunkkal próbáltunk és csajoztunk.

Rőzsehordó öreg néni profilt vált és szobát ad ki egy óra titkos légyottokra, perverzeknek árengedménnyel. Meginterjúvolom a brazilverő kapust, aki elárulja, hogy azért vonult vissza 30 évesen, mert lusta volt. Kékasszony megszüli önmaga gyerekkori mását, hogy újrakezdje útját a boldogság felé.

A másik ember képességeinek az egekig való dicsérete a legújabb módszer annak lerázására.

Emelt éneket tanító tanárt keresnek. Akkor még gyakorolnom kell a magas C-met.

A cérnavékony takarítónő mint egy szélvészgyors jégkorongozó szlalomozik egy palota folyosóján dölyfös úriemberek között, akik egy tapodtat sem mozdulnak. Legalább a fennmaradó helyen tisztaság lesz.

A hajléktalan vállfára akasztotta fel összes ruháját és egy illatszerbolt fűtött falához vackolt meg magának. Ennyi még maradt az emberi méltóságából.

Fagypont körüli decemberben légkalapáccsal verik szét a házi körüli járdát, hogy közvilágítást szereljenek fel. Sürgősen el kell költeni az idei büdzsét?

„Tudod, hogy nagyon becsüllek? – lehelt rám a liftben kétméteres lakótársam – valamikor csak úgy öntötted magadba a vodkát, és gyönyörűen kijöttél belőle”. „Igen, ezt Életemnek köszönhetem, az ő végtelen szeretetének, gondoskodásának” – felelem. „Ő csodálatos kislány. Elfogadott Téged olyannak, amilyen vagy. És jó, hogy nem lett belőled csavargó” – bokszol belém hatalmas kezével. Már ezért a néhány szóért érdemes volt megérni ezt a búskomoran indult, zűrzavaros napot.