Írolvasgondol

Valamit mondani más helyett, kitalálni helyzeteket, célokat, okokat. Összefércelni eszméket, gondolatokat, álmokat. Elrejteni és tagadni. A valóságnak személyes olvasatát adni, igazságokat konstruálni és alkalmazni azokat a saját szándékok, szükségletek és félelmek szerint.

Ezek a mechanizmusok nem állnak túlságosan távol tőlünk. Ami a hazugságot illeti, negatív értelemre utal, kapcsolatba hozható a becstelenséggel, és mindennapjaink része. Készek vagyunk másokat megvádolni, de elfelejtjük saját kétszínűségünket. Sőt. A valóság gyakran a félrevezetést jutalmazza. Megtörténik minden típusú, szakmai vagy magánkapcsolatokban. Míg egyes hazugságok valójában súrlódásokat és töréseket okoznak, mások megkönnyítik a kapcsolatokat. Ha jól bele gondolunk, kapcsolataink összeomlanának a mindenáron való becsületesség súlya alatt. Mindenki saját értelmezést ad annak, ami történik, az igazság több változatát alkotja meg, eltúlozza, vagy leértékeli a történteket, azért, hogy átalakítsa azokat, és kényelmesebbé tegye a saját élete számára.

A kimondott hazugságok nem mindig okoznak rossz érzést. Gyakran megesik, hogy a hazugságaink teljesen megnyugtatnak. Szükségünk van rájuk, mivel támaszt nyújtanak a nehézségeinkben, és segítenek a másokkal való kapcsolatainkban. Különböző hazugságok léteznek. Egyes kutatások bebizonyították, hogy a férfiak és a nők általában ugyanazzal a gyakorisággal hazudnak, de különböző szándékkal hamisítják meg a valóságot. A nők inkább készek hazudni, azért hogy mentsenek másokat, hogy ne okozzanak fájdalmat, hogy ne sértsenek érzékenységet, minthogy mentsék magukat és védekezzenek. A nők ezen kívül jobban le tudják leleplezni mások hazugságát. A legújabb kutatások azt is kimutatták, hogy legkönnyebben barátkozók és társaságkedvelők, és leghajlamosabbak a hazugságra. Néhány személyes vonás, mint például az önbizalom, kényszerhelyzetben szintén hajlamosít a hazugságra. Számít az életkor is: megöregedve, kevesebbet hazudunk, mint ahogy a depressziósok is kevésbé hazudnak, és nehezebben becsaphatók.

Gyakran vagyunk „tisztességtelenek” az érzelmi kapcsolatokban is. A legnagyobb hazugságokat talán a hozzánk közelállóknak, pontosabban a velünk intim kapcsolatokban lévőknek mondjuk. Mivel nem vagyunk biztosak a szerelemben, félünk megmutatni magunkat olyannak, amilyenek vagyunk, tartunk az elutasítástól, partnerünk elégedetlenségétől, nemtetszésétől, vagy attól, hogy megbántjuk. A bizonytalanság, az elfogadás szükséglete oda vezethet, hogy teljesen másnak látszunk, mint akik valójában vagyunk. A bizonytalanságunk afelé visz, hogy egy más képet kreáljunk magunkról, hogy ne mondjunk meg mindent, amit gondolunk, hogy ne mutassuk ki teljesen az érzelmeinket. Időnkét mi is a hazugságok elszenvedői vagyunk, találkozunk olyan személyekkel, akik könnyedén siklanak a megtévesztés területére. Előfordul, hogy egy partner tudatosan, gyakorlati okból, egyidejűleg „több kottából játszik” Másfelől van olyan kényszeres hazudozó, aki azért hazudik, hogy elkápráztasson, hogy kivívja csodálatunkat, hogy olyan pozitív képet alkosson magáról, amelyet saját hitelessége alapján nem képes kialakítani.

És mégis, időnként részt veszünk hazugságokban, teret adva a veszélyes beidegződéseknek, amikor szükségünk van arra - a partner vonzódásának megőrzése érdekében - hogy higgyünk a hazugságokban, az ígéretekben és az illúziókban. Amikor elrejtjük azt, amit tudat alatt nagyon jól tudunk, de nem akarunk megismerni, hogy ne szenvedjünk. Tehát a hazugságok arra szolgálnak, hogy fenntartsunk egy boldogtalan állapotot, de elkerüljük, hogy szembesülni kelljen vele. Részben „vakokká” válunk, képtelenek vagyunk olyannak látni a dolgokat, amilyenek valójában. Bevesszük a legvalószínűtlenebb magyarázatokat, elfogadjuk a zavarba ejtő helyzeteket. Szükségünk van arra, hogy elkerüljünk mindent, ami destabilizálna bennünket. Például, ha azt mondják, hogy a mellettünk álló személy képtelen szeretni és tisztelni bennünket. Míg végül elérkezünk az olyan katasztrofális helyzethez, mint a családon belüli erőszak, amelyet éveken keresztül gyakorlunk, mielőtt feljelentenének.

(A La Repubblica nyomán)