1.
Ismét felhívnak azok, akik nemrégiben egy gálaműsorra csábítanak, azóta levelet is küldtek, amiből az égvilágon nem derült ki semmi, csak az, hogy délelőtt van a buli. Egy nappal előtte újra felhívnak, hogy számíthatnak-e rám, mire azt felelem: Köszönöm, sajnos nem, mert dolgozom. „Mindig dolgozik?” – kérdezi a hölgy. „Igen, minden délelőtt”. „És ezt nem tudta akkor, amikor elfogadta a meghívást?” – ront nekem. Én nem emlékszem arra, hogy elfogadtam volna a meghívást, csak annyit mondtam, hogy küldjenek tájékoztatót. Ezek szerint az ő nyelvükön ez ezt jelenti…Azért a leszúrás után még próbálkozik a hölgy, bizonyos Emese. „Nincs valaki családtag, rokon, ismerős, szomszéd, aki esetleg eljöhetne?” Sajnos nincs, mondom, de csak harmadik „nincs” feleletre érti meg, hogy tényleg nincs. Pedig még a számításba jöhető haragosok névsorát is végiggondoltam…
2.
„Hallotta, hogy mit akar a Rogán? Hogy hatósági árképzés legyen, és az élelmiszerárak aszerint változzanak, ahogy az üzemanyagok ára. Ugyanazt akarja, mint a Csikós Nagy Béla. Hát normális?” – fakad ki egy vevő az óbudai piacon zöldséges ismerősének, aki megértően bólogat. Pedig most van ott árképzés, csak éppen nem Rogán szabja meg, nem is a néhai Csikós Nagy Béla, akit előbb majdnem elítéltek háborús bűnösként, majd az Országos Árhivatal létrehozója és szinte „örökös” vezetője volt, hanem Laci bácsi, a piac sajátos öltözködésű keresztapája, akinek a biztonságiak előre köszönnek. Azért én nem lennék a frakcióvezető helyében…
3.
Jó 20 évvel ezelőtt nagy „kedvenceim” voltak a szerencselevelek, amelyeknek kézbesítőit sajnos soha nem tudtam elkapni. Azok mindig figyelmeztettek, hogy ha megszakítanom, ugyanolyan baj ér, mint azokat, akik korábban erre vetemedtek, ellenben, ha továbbítom, akkor hű, meg ha….Kivétel nélkül mindegyiket kidobtam, ehhez képest még élek, és az a bizonyos szentkúti búcsú is csak időnként kísértett meg. Most egy imaláncot indítottak el a hívek szeretett népvezérükért és felszólítanak mindenkit, hogy ne szakítsák meg. Arról azonban nem szól a fáma, hogy nekünk mi hasznunk lesz belőle, főleg, ha az ima meghallgatásra talál. Hozzám még nem ért el a lánc, de máris közölhetem: úgy fogom széttépni, mint Zampano az acélsodronyt…
4.
Megöltek egy adóellenőrt Budapesten. A tettes állítólag elmebeteg volt. A következő egy közterületes lesz, az elkövető pedig egy hajléktalan, aki belefárad abba, hogy megdögleni sem hagyják békében.
5.
Átadása óta először mentem le a 4-es metróba. Akkor nyomasztó, rideg falanszternek láttam az állomásokat. Most sem látom másképpen, legfeljebb a permanensen félkész állapotnak lehetnek árny-nyalatai.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
