Írolvasgondol

Natalie Portman tökéletesen otthon érzi magát a Cannes-i filmfesztiválon, amely végleg kinyílt a nők előtt.

„Régóta mondják, hogy a mozitermek tele vannak rendező- aspiránsokkal, mindkét nem részéről. A valóságban azonban a szerencsék nem egyformák. Még akkor sem, ha Franciaországban közismert, hogy a filmesek között igen sok az én generációmhoz tartozó nő” - nyilatkozta Portman.

A 33 éves izraeli színésznő, férjével, Benjamin Millepied koreográfussal Párizsban telepedett le, itt született fiuk, aki ma három éves. A francia filmvásáron-versenyen kívül mutatják be az első, általa rendezett filmet, Szerelemről, sötétségről címmel ( A Love and Darkness), amely Ámosz Oz azonos című nagysikerű regényének adaptációja. A könyvben az izraeli szerző elmeséli kelet-európai családja történetét, amely keresztezi az éppen hogy megalakult Izrael Állam történelmi eseményeit.

Natalie Portman Jeruzsálemben született zsidó családban, az apja orvos, az anyja pedig művész volt. Nemcsak írta és rendezte a filmet, de átvette a főszereplő anyjának nehéz szerepét, aki depressziós volt és öngyilkos lett, amikor Oz mindössze 12 éves volt.

Az alkotó a La Repubblicának adott interjút.

-Miért választott egy ilyen híres és bonyolult könyvet első rendezésének?

-Már hét évvel ezelőtt, amikor olvastam, megdöbbentőnek tartottam és azt gondoltam, hogy meg kellene filmesíteni.

-Mi ragadta meg önt?

-Szó szerint elragadtatott a mód, ahogyan Oz használja a nyelvet a könyvben, és ezért akartam héberül leforgatni a filmet. Azután rendkívülinek találtam az idő elmesélését, a dolgok megváltozását, azt, ahogyan átalakítja a családok történeteit olyanokká, amelyek mindnyájunkra hatnak. Ahogyan a család és az ország hagyománya befolyásolja a világlátásodat és várakozásaidat, amelyekkel életed során szembesülsz.

-Milyen volt a kapcsolata Ozzal?

-Mély. Kezdve onnan, amikor együtt ültünk Tel-Aviv-i háza asztalánál és a tervemről beszéltem. Azt mondta, hogy érezzem szabadnak magam a történetem elmesélésében. Még sokszor találkoztunk, és amikor filmet csinálsz, óriási szerencse, ha van egy ilyen szoros és őszinte kapcsolatod.

-A könyv érinti az izraeli-palesztin konfliktust.

-Az én filmem nem a háború filmje, hanem mindenekelőtt egy család története. Oz politikai álláspontja ismert, ő egyike a Peace Now! mozgalom megalapítóinak. Véleménye nagy hatással volt a gondolkodásomra, nagyon tisztelem őt. De én inkább egy család történetére koncentrálok, akkor is, ha nyilvánvalóan mindaz, ami Izraelre vonatkozik politikává, sőt saját létezésévé válik. Az én filmem azonban nem politikai film.

-Ön játszik, kislány kora óta, és egy kis szünetet az anyasággal szerzett magának

-Senki sem mondta, hogy dolgozzam a terhesség alatt. Azután pedig csodálatos volt élvezni a családot. De a szünet feltöltött és nagyon akartam játszani, csinálni valamit. Még akkor is, ha a producer és a rendező karrierje bonyolult. Oz projektje hét évre lekötötte az energiámat.

-Közben volt a közös munka Terrence Malick-al

-A Knight of Cups című filmet forgattam vele, mielőtt az én filmemet kezdtem. Ajándék volt számomra találkozni egy ennyire tehetséges emberrel. Terence-el való találkozásom teljesen megváltoztatta a véleményemet erről a szakmáról, mind a forgatáson létrejött lelkesedést, mind a módszerét illetően. Egy hagyományos filmben, ha valami külső dolog bekerül a kamerába, önkívületbe esnek. Terence azonban mindezt beveszi a filmbe: egy órát tölt el azzal, hogy filmezzen egy madarat, amely a közelben szállt le. Ha esik az eső, azt is felveszi. Elfogadja a váratlant, és történetté alakítja a véletlent. Ez nem mindig lehetséges, de a vele való tapasztalat megváltoztatja a felfogásodat arról, hogyan mennek a dolgok.

-Milyen anyagokat használt fel a felkészüléshez?

-Két filmet: Fellini Országútonját és Ermanno Olmi Állását. Mindkettőt nagyon szeretem. Az Állás nagy felfedezés volt számomra, sohasem hallottam róla. Nagyon megfogtak benne a hihetetlen személyek és a világról alkotott felfogásuk. A történet teljesen megérintett és Olmi filmjeinek csodálójává tett.