Írolvasgondol

Szőkén, feketébe öltözve, arany karórával, Charlize Theron (Dél-Afrika 1975) így jelent meg a sajtó előtt, egy nappal a George Miller által rendezett, a 70-es évek post-apokaliptikus mítoszáról szóló, „Düh az országúton” című új Mad Max film bemutatója előtt. A világ egyik legmagasabb színésznője haragszik Hollywood-ra a bánásmód miatt, amelyet megenged magának a szerződés feltételeit illetően. Theron a nőkről beszél az El Mundo-nak.

Az ön személyét a filmben Dühödt császárnőnek nevezik, aki félig férfi, félig nő. Magára ismer ebben a tesztoszteron hősnőben?

Engedje meg, hogy ez esetben ne értsek egyet az ön olvasatával. Az érdekes az, hogy az én hősnőm soha sem rejti a nemiségét, egyszerűen olyan jó abban, amit csinál, senkit nem érdekel, hogy nő lenne vagy férfi, egyszerűen csak az ami. Sok filmben a nő, mindenek előtt nő, és úgy is viselkedik. A férfiak azonban nem. Legyen az mechanikus, tűzoltó, vagy bármi más, nem válik függővé a nemétől.

Ez azt jelenti, hogy úgy kell kezelni, mint egy férfit?

Bizonyos értelemben igen, másrészről azonban a film a nőiesség ünneplése is. Az én hősnőm elveszített mindent, egészen teste egy részéig, (a filmben ez nem látható), és mindent elölről kell kezdenie és harcolni, azért amit szeretne. És ehhez az kell, hogy teljesen megújuljon. Azt hiszem, hogy erről beszélni már több, mint ami szükséges.

Mondja, csak, kérem

Ráadásul a történet arról szól, hogy egy csoport nő hogyan harcol együtt. Társadalmunkban a szokásos kép az, hogy a férfiak közösen küzdenek azért, amit el akarnak érni, míg a nők nem képesek egyetértésre jutni. Ez ellen küzd a film, amely egyébként nem lenne más, mint akciók láncolata.

Amit ön mond, az majdnem ellentétes azzal, amit látunk a nagy sikerű filmeken. Gondolja, hogy Hollywood férfi soviniszta?

Határozottan. Ezen kívül létezik egy fixa idea, hogy a nőknek nem tetszik az olyan típusú film és műfaj, amelyet férfiaknak készítenek. Azok a nők, akik itt megjelennek, bizonyos férfiak fantáziájának a kivetítései. Ez így van. Ez meglehetősen egydimenziójú olvasat. Nekem személyesen tetszik a műfaj.

De valamilyen módon a szórakoztató filmben feltételezik, hogy minden, ami történik, hazugság.

Az igazság más. Amikor egy nő konfliktusba kerül, az nem érdekes. Az ellenkezője, azon kívül, hogy hamis, rendkívüli módon unalmas. Nekem tetszik, ahogyan olyan nőként kezelnek, amilyen vagyok, és gyűlölöm, ha piedesztálra emelnek, és úgy kezelnek, ahogyan elképzelik, hogy a nőket kezelni kell.

Vannak olyan nézetek, hogy a nők az akciófilmekben elveszítik a nőiességüket.

Ez egy másik hiba. Mondok, egy példát Van egy barátnőm, aki egy rák elleni kezelés során teljesen elveszítette a haját. Meg kell mondanom, hogy ez alatt az idő alatt a legnőiesebb nő volt, akit életemben valaha láttam. A sebezhetőség olyan érzését közvetítette, amely megközelítette a nőiességnek egy nagyon szellemes fogalmát.

A filmet Afrikában, Namíbiában forgatták. Jelentett az ön számára valamit, hogy ott forgattak, ahol született?

Nagyon unalmas forgatás volt. Kb. hat hónapot töltöttünk ott. Minden felvételt ezerszer ismételtünk, Meggyőződésem, hogy George (a rendező) szándékosan tette ezt. Egyébként mindenki, többé-kevésbé ismeri a hazatérés érzését. Én is így éreztem. Kevés filmmel volt annyi szabadidőm, amit a barátaimmal tölthettem, mint itt.

.