Írolvasgondol

A francia titkosszolgálatnak az a tagja, aki 1985-ben rárakta a Greenpeace hajójára, a Rainbow Warrior-ra a robbanótöltetet, amely elsüllyesztette, 30 évvel a nemzetközi felháborodást okozó eset után a Mediapart honlapnak adott interjúban kért bocsánatot. Jean-Luc Kister ezredes, nevét és arcát adva mondta el annak az operációnak a részleteit, amelyben megölték Fernando Pereirát, a Greenpeace fotósát.

Az interjút a Le Figaro ismertette.

1985.július 10-én a DGE /Direction Générale de la sécurité extérieure/, a francia hírszerzés emberei elsüllyesztették Új-Zélandnál azt halászhajót, amelyet a környezetvédő szervezet arra használt, hogy megakadályozza a Csendes-óceánon folyó francia atomkísérleteket. ”Harminc évvel az események után, amikor a szenvedélyek már lecsillapultak és én is kellő távolságból értékelhettem szakmai életemet, úgy gondoltam, hogy ez alkalom arra, hogy kifejezem mély sajnálatomat és bocsánatot kérjek”- mondja Kister a Mediapart alapítójának, Edwy Plenelnek, az egykori trockista politikusnak.

Kister bocsánatot kért Pereira családjától, a Greenpeace-nek a hajón tartózkodó tagjaitól és az új-zélandi néptől:” Egy ártatlan ember halála nyomja a lelkiismeretemet. Nem vagyunk hidegfejű gyilkosok, de a lelkiismeretem azt diktálta, hogy kérjek bocsánatot és magyarázzam meg.” - mondta a DGSE Akció Szolgálata harci úszó egységének volt tagja.

Magyarázata szerint “ a válaszadás”, amellyel megbízták a 12 embert, akik a Charles Hernu védelmi miniszter által elrendelt akcióban vettek részt, “ túlméretezett” volt. Kister azt állítja, hogy más megoldásokat a politikai hatalom elutasított. “Azt mondták, nem, el kell a hajót süllyeszteni. Akkor ez egyszerű, a hajó elsüllyesztéséhez lyukat kell bele csinálni és itt kockázatok vannak a robbanószerek használata miatt.”

Kister árulással vádolja a politikai hatalmat, amely az esemény után kiszivárogtatta a nevét / még hozzá helyesírási hibával, y-al az i helyett /.

„Nem az újságírókkal van bajom, hanem a politikai hatalommal. Ha az Egyesült Államokban lettünk volna, más fejek is hullottak volna”. Párizs azóta hivatalosan bocsánatot kért, kártérítést fizetett és az atomkísérleteket 1996-ban beszűntette. Edwy Plenel, aki annak idején felfedte a Le Monde-ban, hogy egy harci úszó egység kapott parancsot a robbanó anyag elhelyezésére, “ öreg seriff”-nek érzi magát ennek az interjúnak az elkészítésekor.” Ő az államtitkot védte, mi a tudás joga mellett álltunk ki. És 30 év után kit talál, hogy tisztára mossa magát? Minket” - mondta az AWP-nek. Szerinte a titoknak csak az a részmaradt homályban, hogy François Mitterand köztársasági elnök, aki Pierre Lacoste, a DGSE akkori vezetője szerint tájékoztatást kapott az akcióról,” mennyire volt tisztában azzal, hogy az ennyire erőszakos lesz.”

Pete Willcox, a halászhajó kapitánya elfogadta Kister bocsánatkérését, amelyet őszintének tart. „Remélem, hogy ezután jobban tud aludni és jobban tudja élni az életét, de ez semmit sem enyhit azon a tényen, hogy ő és barátai, az akkori köztársasági elnök és mindazok, akik tagjai voltak ennek a csapatnak, előkészítették és végrehajtották ezt az operációt, gyilkosok, ezt ki kell mondani.” - nyilatkozta a Radio New Zeland-nek.

Willcox kiemelte, hogy a felelősök nagy részének soha nem kellett számot adnia tetteiért az igazságszolgáltatást előtt:” Valaki hidegvérrel gyilkolt. A csapat két tagja egy évet töltött börtönben. Nem, nem hiszem, hogy valaha is igazságot szolgáltattak. Ezt nevetséges állítani.” A kapitány úgy véli, hogy a fotós halála nem a véletlen műve volt, mert nem hiszi, hogy “egy ilyen elit egység ekkora fiaskóért lehetne felelős.”