Írolvasgondol

A Google erősebb az urnáknál?- teszi fel a kérdést az American Institute of Behavioral Researche and Tecnology of California egy tanulmányában. Az Online-on elérhető vizsgálatukban Robert Epstein és Ronald Robertson, másfél évvel az amerikai elnökválasztás előtt, feltárják a kutatások és algoritmusai keresőinek, a választások eredményeire gyakorolt hatását – számol be a Figaro.

A kísérlet alanyai, a bizonytalan választók elolvasnak egy rövid életrajzot a versenyben álló jelöltekről. Ezt követően azt kérik tőlük, hogy kísérjék figyelemmel a Kadoodle keresőit, amely a Google-hoz hasonló, fiktív kereső. A választók azonban nem tudják, hogy a Kadoodle keresője torzított. Egy részük számára az egyik jelöltet érintő információk változatlanul jelennek meg az első eredményekben. Mások számára az alternatív jelöltet illető információknak prioritása van. A maradékválasztók számára a kereső semleges listát terjeszt. Az eredmények megdöbbentők.

A Kadoodle, képes megváltoztatni átlagosan 20%-al a szavazók preferenciáját. Az Egyesült Államokban, első ízben 102 személlyel folytattak le ilyen kísérletet; ami az ausztrál miniszterelnök 2010,-ben történt megválasztásáról szólt. Azoknak a választóknak a száma, akit a Kadoodle favorizált 48% volt magasabb azokénál, akik a semleges listáról választották ugyanazt a személyt.

A kísérletet több ízben megismételték az Egyesült Államokban, és az elmúlt évben, Indiában is, az eredményt mindenhol megerősítették. A kísérletet röviddel a közigazgatási választások előtt folytatták le, ahol a különbség kevésbé volt olyan nagy, mivel a választók jobban ismerték a jelölteket, de még mindig jelentős maradt; a kereső hatása a bizonytalan választókra 11% volt.

A média súlya a választás eredményein közismert jelenség. 2006-ban az amerikai Gazdaságkutató Intézet felfedezte a Fox News Effectet: az információs csatornák mérhető befolyása a voksolók szavazataira egy amerikai városban. Thierry Vedel kutató és a politikai internet felhasználásának szakértője szerint, lehetséges, hogy a Google rendelkezik ugyanúgy, mint más médiák a szavazatok bizonyos befolyásolásával két alapvető mechanizmuson keresztül: a „feltöltő hatás”, minél inkább látható egy téma a médiákban, annál valószínűbb, hogy a választási periódusban többen fognak a média tető alatt politikai döntéseket hozni. Az „agendahatás” azt jelenti, hogy a médiák alakítják a közvéleményt, azt, hogy eldöntik, hogy egy adott témának tulajdonítanak-e jelentőséget, vagy sem.

A Google potenciális hatása a választásokra, úgy ahogyan a kutatók bemutatják, egyre megtévesztőbbnek tűnik az internetezők majdnem vak bizalma miatt, amelyet a keresők és még inkább az első eredményeket közlő cikkek iránt tanúsítanak. 2012-ben a Pew kutatóközpont megállapította, hogy az amerikaiak közel háromnegyede úgy véli, hogy minden, vagy majdnem minden, amit a keresőkön keresztül találnak, „igaz, vagy méltó a bizalomra”.

A világháló azonban nem semleges. Az algoritmusok olyan elfogult eszközök, amelyeket a programozók alkottak és szükségszerűen egy bizonyos világképet injekcióznak bele. Jonathan Bright, az oxfordi egyetem kutatója szerint „lehetetlen előállítani egy teljesen semleges algoritmust. Nem gondolom, hogy a Google-nál, vagy a Facebooknál bárki is meg akarja hekkelni a választásokat, de az algoritmusok semlegessége olyan dolog, amelyekkel ezek a vállalatok mindig opráltak”- állítja a kutató.

A Google esetében számos tényező befolyásolja a felhasználók számára nyújtott kereső eredményeit. Az automatikus kereső orientálja az internetezőket, más felhasználók keresését illetően, mert korábban mások már beütötték a „gyenge Hollande” vagy a „hazug Sarkozy” szavakat. Az adatok, amelyeket minden böngésző megkap, minden alkalommal az Internetbe történő belépéskor, befolyásolják a kereskedelmi reklámokat, amelyeket a Google magasra helyez a kereső eredményeiben. Amióta más szolgáltatók, mint a Drive és a Gmail, a Google is gyűjt olyan információkat, amelyek befolyásolják az eredményeket.

A múltban a Google kivédett minden manipulációt anélkül, hogy tagadta volna azt a hatást, amellyel rendelkezhetett. A csoport megerősítette, hogy szándékában áll, bármi legyen, a legjobb módon végezni a munkáját, válaszul Robert Epsteinnek a közelmúltban a Politico-ban tett nyilatkozatára, miszerint „fontos válaszokat adni, kezdetektől fogva a Google-kereső sarkköve. Megváltoztatni a stratégiát, aláásná a felhasználók bizalmát az eredményeinkben és a vállalatunkban.”

A kereső nyomhat a mérlegen, de manipulálni egy választást távolról sem olyan könnyű. Az Interneten történő kutatás militáns cselekedet, eltérően a televízió egyszerű nézésétől. Thierry Vedel szerint „aki aktívan keres információkat az Interneten már politizál, és nagyon nehéz átállítani”. Epstein azzal is fenntartja a Google óvatosságát, hogy állítja „a választások csak végtelenül kis különbséggel dőlnek el”. A francia kutatók ezzel nem értenek egyet, mivel a politikai pártoknak az első órától kezdve mindenekelőtt ébren kell tartani támogatóikban a lángot, azért hogy csökkentsék a távolmaradást, abban a reményben, hogy meggyőzzék a bizonytalanokat.

2010-ben az amerikai Kongresszusi választások során a Facebook, Sinan Arallal, a New-yorki egyetem kutatójával végzett egy kísérletet, azzal a céllal, hogy bebizonyítsa a közösségi hálózat befolyását a választási részvételre. 2012-ben a brit Nature magazinban hozták nyilvánosságra az eredményt, amely szerint 340 000 választóval több járult az urnákhoz, az után hogy kaptak egy üzenetet, amely sürgette a magas szavazati arányt aktuális jelöltjükre. A Facebook 61 millió felhasználója, aki részt vett a kísérletben a következő „közösségi” üzenetet kapta: „barátai már jártak a választási irodában és megnyomták az „én már szavaztam” gombot.”       A közösségi nyomás következtében 2% -al többen voltak hajlandók megnyomni ezt a gombot.