Az ókori egyiptomiak a III. dinasztia idejében tanultak meg piramisokat építeni a dinasztiaalapító Dzsószerrel, a IV.-ben emelték a gizaiakat, és az V.-ben mintha elfelejtették volna, hogy elődeik milyen tökéleteseket építettek. Az Új Birodalomban még emeltek néhányat, de azok rosszabb minőségűek voltak és nem maradtak fenn.
Az Új Birodalom kezdetén, kr.e. 1550 körül az egyiptomiak felhagytak a piramisok hagyományos struktúrában való építésével, de nem világos, hogy miért tértek át másfélékre. A piramisokat a hegyekbe ásott sírokkal helyettesítették, ezek sokkal védettebbek voltak a sírfosztogatókkal szemben. Az is lehet, hogy tovább építették a piramisokat,csak rosszabb minőségben és a magasságuk sem érte el a régiekét. A rejtély megoldását célzó számos elmélet között van az is, amely azt feltételezi, hogy az anyag és az építési technika megváltoztatása miatt váltak ezek az építmények múlékonyak.
A piramis úgy született, mint a masztaba, az archaikus korszak uralkodói által követett temetkezési logika fejlődése. Bár nem ismert, hogy miért cserélték fel a piramisokkal, feltételezhetően a magasabbra való törekvés (a masztaba alacsony, négyszög alakú, az egyik oldala felé lejtő sir volt) motiválta.
A III. Dinasztia idején / kr.e. kb. 2.700 körül! kezdték a masztabákat a piramisok felváltani. Ezek kezdetben lépcsőzetesek voltak és nagyon hasonlítottak az amerikai antik civilizációkéra. Ezeket a piramisokat, mint például a szakkarait, soklépcsős formában építették.
A piramisok másik nagy rejtélye, hogy miként tudott az a civilizáció megmozgatni, felemelni ilyen hatalmas kőtömböket. Sok feltételezés született erről az antik Görökország ideje óta. Hérodotosz azt gondolta, hogy csigákat használtak, dokumentum azonban nincs erről és senki sem tudott végleges választ adni. A legelfogadottabb hipotézis, hogy különböző faszerkezeteket, szánokat, görgőket, rámpákat alkalmaztak.
Az utókor összességében több, mint száz piramist talált. Különböző méretűek, királyok, nemesek, nagy mesterek sírhelyei voltak. A legnagyobbat Kheopsz fáraó idejében építették, olyan helyen, ahol két másik piramis, Mükerinoszé és Kephréné is állt. Kb. .2.3OO ezer kőtömböt használtak fel hozzá.
2007-ben Jean- Pierre Houdin francia építész felvetette, hogy a Nagy Piramis köveit egy külső rámpán emelhették fel 45 m magasságba és innentől a blokkokat a piramis belsejében felállított spirális rámpán vitték tovább.
A következő generációk már nem végeztek ilyen tökéletes munkát, példa rá az Abuszír-i piramis.A következő évszázadokban romlott mind a tervezés, mind a kivitelezés színvonala. És bár tudományosan elfogadott, hogy Kr.e. a XVI. századtól nem építettek piramisokat, vannak nyomai annak, hogy voltak ilyen épitmények a későbbi korokban is. A núbiai királyok / XXV. Dinasztia/ kisméretű piramisokba temetkeztek, de a Közép-Birodalomtól kezdve gyengébb anyagokat, fát, vályogot, téglát használtak. A mesterek anyagai rosszabbak voltak, de a technika fejlettebb volt.
Peter James mérnök érdekes következtetésre jutott, amikor a dasúri rombusz alakú piramisnak, az ókor egyik legambiciózusabb piramisának vakolatát vizsgálta. Kiderült, hogy bevakolták a.kövek közötti üregeket, így a köveknek nem jutott hely a hirtelen időjárási változások miatt bekövetkező tágulásuknak. A táguló mészkövek törték szét gyakorlatilag a piramisok falait.
Tény, hogy a XVIII. Dinasztia korától kezdve az új piramisok gyengesége és a kincsrablóktól való védekezés kényszere miatt általánossá váltak a fáraók sírjául szolgáló nagy földalatti építmények.
Az Új Birodalom idején épített földalatti temetkezési helyeket ma a Királyok Völgyében lehet megtekinteni.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
