November végén jelent meg a francia Cherche-Mídi kiadónál Gérard Depardieu “ Innocent” / Ártatlan / című könyve. A Le Figaro részleteket közöl „az évszázad színésze vallomásaiból”. A lap e jelzővel nem Depardieu kétségtelen kvalitásaira célzott, hanem inkább Alfred de Musset A század gyermekének vallomása című romantikus művére. A 19. századi regény érzelmi hullámzásai is hasonlóan szélsőségesek, mint Depardieu „gyónása”.
Negyven évvel Bertrand Blier Les valseuses című filmje után, amelyben felfedezték, Depardieu szerint a hetedik művészet nagyon megváltozott, a pénz vált mindenhatóvá és emiatt elveszett a francia mozi lelke. ”A költőknek és művészeknek hosszú ideig voltak embereik akikkel tudtak beszélni, terveket összeállítani. Voltak producerek, akik a pénzt szerezték, ma ezek az emberek állítják össze a programokat, modelleket, a feladatuk ma már nem a költők bátorítása, hanem áruk fabrikálása a csatornáik számára.” Csak néhány mai rendező kap kegyelmet nála,” azok, akiknek erős víziójuk van ahhoz, hogy meglássák a valóságot.” Ilyen a mauritániai Abderrahmane Sissako a Timbuktuval, az iráni Jafar Panahi a Teherán taxival vagy Jacques Audiard a Dheepan-al.
A színész a könyvben agyondicséri Vlagyimir Putyint, aki útlevelet és orosz állampolgárságot adott neki. Szerinte csak ujjal érintve az orosz lelket lehet megérteni, hogy “ ennek az országnak szüksége van egy olyan természetű vezetőre, mint ő.” Putyin egy régi vagány, hallottam beszélni az oligarchákkal, akik megpróbálják kivéreztetni az országot, nem válogatja meg a szavait, ők félnek tőle, nem fordítva, nem úgy, mint annyi más országban.” Gyakran találkoznak “ és az idő nagy részében geopolitikáról” beszélnek. Ezzel ellentétben az USA-val nincs megelégedve:
“ Amerikaiak, omlettet raknak a szendvicsükbe, kétszáz év után is tovább ölnek és nem teszik le a fegyvert.”- írja.
Kemény szavakkal illeti Depardieu a hatvanas évek algériai politikáját is. A nyolc évig tartó háborúról, amely az arab gyarmat függetlenségéhez vezetett, az a véleménye, hogy ez francia részről szégyenletes volt.” Igazán úgy viselkedtek, mint a szemetek. Ezért teszem a Guy Mollet-ket és a René Coty-kat ugyanabba a zsákba, mint Sztálin vagy Hitlert.” Szerencsétlennek tartja a mai francia kormánynak azt a magatartását is, amely nem törődik az emberek tanításával, egészségével. “ Franciaország ezt nem teszi, ellentétben például, Fidel Castróval.”
A színész a könyvben bevallja, hogy hatha jógázott, amely a légzés szabályozásán alapul és azután tért át az iszlám hitre, miután részt vett Oum Althoum énekesnő koncertjén.” A Korán szúrái, az átélése, az érzékisége a spiritualitás felé vitt. Két évig gyakoroltam napi öt imával és a mecset látogatásával ezt a vallást, amelyhez a szegények csatlakozhatnak.”
Meglepő módon, megveti a francia felvilágosodást, értelmiségi mozgalomnak minősíti, amely az észt és a megismerést tartotta minden dolog alapjának. “Lehet, hogy mert ez a valami az örökségünk, érzem magam egyre kevésbé franciának. A felvilágosultak szövegei politikai, harci szövegek voltak és a megismerés iránti kifogyhatatlan szomj lehet a járványok legrosszabbja.”.
Gérard Depardieu a 70-es évek közepétől mindent eljátszott a mozivásznon, amit csak lehetett, modern művészfilmek hőseit, krimik bűnözőit és áldozatait, nagy romantikus figurákat, Cyranót, Monte Cristo grófját, Jean Valjeant és Kolumbusz Kristófot, bolondozott Pierre Richard és Jean Reno oldalán, nem is szólva a rajzfigura Obélix életre keltéséről. Az utóbbi időkben azonban többet lehetett hallani botrányairól, váratlan megvilágosodásairól. Mindenki jobban járt volna, ha megmarad annál, amit a legjobban tud: a színészetnél…
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
