Miközben a streaming divatban van, a bakelit lemezek egyáltalán nincsenek háttérbe szorítva. Sőt, ellenkezőleg, egyre jobban elismertek, különösen a fiatal generációk körében.
A 25 év alattiak, akik már klaviatúrával a kezükben, és mp3 lejátszó fülhallgatóval a fülükben születtek, hozzájárulnak a bakelit lemezek elképesztő, megújuló fellendüléséhez.
A híres bakelit (vinil) lemezeket, amelyek privilegizált formái voltak a zenének egészen az 1980-as évek közepéig, felváltották a CD-k, amely a Sony és a Philips közös találmánya volt. Néhány éve azonban a digitalizáció lépett be a zenei szektorba, a CD visszaesett és meglepő módon a visszatérőnek csinált helyet.
A bakelit lemezek gyártása és eladása valójában 8 évvel ezelőtt robbant először, egy bátortalan visszatéréssel, majd egyre inkább a, privilegizált formával, amelynek hangminősége jobb mint az mp-é, nem beszélve a szépségéről. Amikor a zene fogyasztása egyre inkább dematerializálódott, egyesek, gyakorta a változás kedvéért élvezik a forgó platnira csúsztatott lemez adta örömet. 2014-ben több mint 14 millió lemezt adtak el az Egyesült Államokban. És csak 2015 első félévében ez a tendencia folytatódott, 9 millió eladott bakelit lemezzel.
Meglepő a vásárlók megoszlása. Azt lehetne gondolni, hogy az idősebb zenerajongók azok, akik megszokták ezt a formátumot, mivel ezzel tették a zenei felfedezéseiket, alkotják a bakelitlemez vásárlóinak többségét. A Music Watch tanulmánya azonban ezzel ellentétben azt állapítja meg, hogy a vásárlók többsége 25 éven aluli fiatal, és közöttük a fiúk vannak többségben.
Josh Friedlander, az adatok és a jelenség elemzője, a CNBC-nek így nyilatkozott:”Az egyre inkább digitális világban a bakelit lemezek mélyebb és tapinthatóbb kapcsolatot teremtenek”. Ez utóbbi szó szerint értendő, hiszen a nagy fekete korong nemcsak fülünket szolgálja ki máig utolérhetetlen hangminőségével, hanem önmagában lenyűgöző látvány, ahogy a barázdák fényesen forognak, kézbe fogásuk különleges gondosságot igényel, egy-egy igényes borító festmény-méretű műalkotás lehet, nem is szólva arról a semmivel össze nem téveszthető illattal, amelybe az igazi lemezbarátok épp oly szerelmesek, mint a könyvrajongók a nyomtatott lapok friss vagy éppen poros-patinás illatába. Nem véletlen, hogy manapság, amikor egyre több klasszikus rock-banda adja ki újra 30-40 évvel ezelőtti lemezeit, a kínálatban mindig ott vannak a felújított felvételek bakeliten is, de napjaink sztárjai sem szorítkoznak már csak a „modern” korántsem olyan tartós értéket képviselő hanghordozókra.
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.