Amikor a 85 éves, a Treviso melletti Villorbában élő Mario Pasin ajtót nyitott a minap a postásnak, 72 évet ment vissza az időben. „Levelet hoztam Ferrucciótól” – mondta postás és kezébe nyomott egy megsárgult képeslapot, amelyre 1943. november 5 volt nyomva.
A levelet Mario fivére, Ferruccio küldte apjának a Berlintől 52 kilométerre fekvő Luckenwalde-i koncentrációs táborból. „Kedves Apám – írta – én jól vagyok, és remélem ti is jól vagytok otthon. Írjatok, mi újság, és ne aggódjatok értem, kibírom ott. Remélem, hamarosan ismét megölelhetjük egymást, csókolok mindenkit, a te Ferrucciód”.
A fiatalember valóban megúszta a háborút, a tábor felszabadulása után felkapaszkodott egy vonat aljára, amely Veronába vitte, majd innen haza Villorbába. „Amikor apa hazatért, 1945 szeptembere volt – mesélte el lánya, Anna egy velencei lapnak – Olyan volt, mint egy rongyos csavargó, kezén-lábán fagyások volt. 180 centi magas volt és alig 37 kiló.”
A szerencsés hazatérő nem érte meg, ha képeslapja is megérkezzen, 1981-ben elhunyt. A kézbesítés a postás érdeme, mert a képeslapot Ferruccio apja, Pietro címére küldte, és az a ház már nem létezik. A postás azonban a család barátja, így azonnal tudta, kinek kell átadni a megkésett üzenetet.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
