Az elmúlt hónapokban megdöbbenést váltott ki a gravitációs hullámok felfedezése, amelyeket elméletileg egy évszázaddal ezelőtt feltételezett Albert Einstein. Effektív létezésüket azonban csak most bizonyították a Laser Interferomter Gravitational-Wave Observatory kutatói. Az olasz Panorama című hetilap Paolo Salucci csillagászt kérte fel a felfedezés megmagyarázására.
„2015. szeptember 14-én megtörtént, amire 100 éve vártunk. A louisianai Livingstone-ban az LIGO obszervatóriumban két lézersugár között, amelyek másodpercenként százszor visszatükröződnek, egy tükörjátékkal, keresztül haladva és vissza mindkét egyenes szögbe állított, 4 km hosszú alagúton, egy nagyon kicsi, de határozott fáziseltolódás történt. Húsz millszekundummal később ugyanez a jelenség megismétlődött az ikerlétesítményben, a Washington állambeli Hanfordban. Ezek a fáziseltolódások kb. 0,15 másodpercre azonos, határozott, nagyon erős jelet kreáltak mindkét létesítményben. A megfigyelt jel formája bonyolult, de nem hagy kétséget afelől, hogy egy gravitációs hullám érte el a Földet, megváltoztatva nagyon kicsi, de mérhető mértékben minden távolságot.
Például a Párizs melletti Sévres-ben őrzött platina-iridiumrudat, amely 1960-ig a métert határozta meg, a milliméter egy milliárdjának egy milliárdjával változtatta meg, ami csak a LIGo szofisztikált eszközeivel mérhető.
Egy kb. egy milliárd fényévnyire lévő galaxisban történt katasztrófa okozta ezt a gravitációs hullámot. Egy csillagrendszer, amely a Nap tömegénél 29-36-szor nagyobb tömegű fekete lyukakból áll, elkezdett destabilizálódni és a fekete lyukak közeledtek egymáshoz, egyre nagyobb sebességgel. Amikor kb. ezer km távolságra kerültek egymáshoz, a gravitációs tér közöttük olyan erőssé vált, sebességük úgy felerősödött, hogy elérte a fény sebességét és ebben a helyben a két fekete lyuk még jobban közeledett egymáshoz spirális mozgással.
Mindez tökéletesen megegyezve azzal, amit Einstein 1916-ban az általános relativitás elméletében leírt, odavezetett, hogy egy nagy erős gravitációs hullámsáv kisugárzott, még mielőtt a két fekete lyuk egyesült volna egyetlen, 62 napból álló tömeggé.
Meg kell jegyeznem, hogy ez 3 naptömeggel kisebb az eredeti fekete lyukak tömegénél. Ez egy másik látványos bizonyítéka Einstein zsenialitásának: ez a hiányzó massza nem tűnt el, hanem energiává változott, amely kisugárzott a gravitációs hullámok rendszeréből.
Mindez a két fekete lyuk rendszerében a másodperc ezred része alatt következett be, amelyet a fúzió tér-idő görbülete kitágított a másodperc Földről megfigyelt 1,5 tizedére.
Nem tudjuk, hogy milyen gyakoriak ezek a jelenségek, másrészt eszköztárunk is egyre fejlettebb lesz, ezért nem abszurd dolog arról álmodni, hogy az univerzum hamarosan újabb ablakon enged betekintést a titkaiba” – mondta végezetül az olasz professzor.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
