Szükség van-e a bocsánatra? Tudunk-e megbocsátani? Nicole Fabre francia pszichoanalista A bocsánat paradoxonjai című könyv szerzője a Le Figaro Madame kérdéseire felel erre a bonyolult problémára.
-Mit jelent a megbocsátás?
-A vallásban a bocsánatnak szociális és szociológiai értéke van. Egy felső hatalomtól kérjük, hogy bocsássa meg mindazt a rosszat, amelyet tudatosan vagy tudattalanul követünk el. Ezáltal megtisztulunk. Van egy másik bocsánat is, amit valakitől kérünk, azért, hogy az illető, akit megbántottunk, mindent elfelejtsen és töröljön, vagy ne felejtse el, de elfogadja, hogy a kapcsolat megmaradjon azon túl, ami történt.
-Ez tehát szükségképpen egyenlő a bántás elfelejtésével?
-Lehet a felejtés illúziója, de nem ez a legfontosabb. Lényeg, hogy elintézzük magunkban az okozott bántást. Lehet megbocsátani, és ugyanakkor tovább haragudni a másikra, de a bocsánat csak akkor lesz az igazi, illetve csak olyan mértékben, amilyen mértékben a kapcsolat folytatódik. Az olyan súlyos sebeknél, mint a történelem nagy szerencsétlenségei, nem szabad felejteni, visszaszorítani, mert az igazság az, ami szabaddá tesz.
-Okvetlenül fontos megbocsátani?
-Vannak, akik nem teszik meg, de a nem megbocsátás azt jelenti, hogy az ember gyanakvó, óvatoskodó marad. A reflex érthető, de ebben az esetben az illető egy olyan beszűkült, merev világba találja magát, amely árthat a jövőnek. Megbocsátani a bölcsesség egyik formája.
-Mégis vannak, akik úgy gondolják, hogy vannak megbocsáthatatlan dolgok.
-Mindnyájunknak képeseknek kell lennünk a megbocsátásra, ez hozzátartozik az emberiséghez. De valóban vannak olyan esetek, amikor nem sikerül ezt megtennünk. Mi a megbocsáthatatlan? Ezt senki sem tudná meghatározni, függ az átéltek jellegétől, a gyermekkor traumáitól. Akit nagyon fiatalon árultak el, nehezen bocsát meg egy másik árulást. Ha nem jóvátehető, akkor csak kölcsönös megértésről lehet szó, nem bocsánatról.
-Könnyebb-e megbocsátani, mint bocsánatot kérni?
-Ez az egyénektől függ. Vannak, akik nagyon könnyen kérnek bocsánatot, általában, könnyebben meg is bocsátanak és megértik, hogy előre kell lépni. Mások, akik nagyon elégedettek önmagukkal, nem ismerik be, hogy rosszat tettek. Végül is, nem bocsánatot kérni nehéz, hanem beismerni, hogy bűnösök vagyunk egy seb okozásában. Arra azonban semmi nem kényszerít, hogy a bocsánatkérés szavakban fejeződjön ki. Jóvá lehet tenni a hibát a szeretet, vagy az illető személy iránti tisztelet kifejezésével is. A gyerek például, megszokta ölelni az anyját egy butaság elkövetése után.
-Milyen pszichológiai hatása van a bocsánatkérésnek és annak elfogadásának?
-Aki bocsánatot kér, az a kibékülés felé tesz lépést. Belső vívódás után beismeri, hogy vétkezett. A lényeg azonban, hogy ezt a vétket a helyén értékelje. Ebben az a nehézség azok számára, akiknek túlteng az önbecsülés, az , hogy attól tartanak, összeomlanak, ha kilépnek ebből az imázsból. Aki megbocsát, ugyanezt a folyamatot éli át. Hogy a megbocsátás igazi legyen, fel kell mérnie, hogy mit követett el a másik, meg kell hallgatnia a bántás okairól szóló magyarázatát és úgy kell cselekednie, hogy ne a „maga magasságából” fogadja el a másik bocsánatkérését.
Ugyanez az elv működik a családon belül is, még az olyan súlyos bántások esetében is, mint például a vérfertőzés. A felek a békét csak akkor találják meg, ha az elkövetett tettet hangosan kimondják. A sérült ember akkor együtt tudhat élni a megbocsáthatatlannal, de az igazságnak mindenképpen hangot kell adni.
-
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
