Írolvasgondol

Svájci kirándulók találtak márciusban két Mauser puskából származó hüvelyt és egy bakancstalp-darabot a verduni csatamezőn. A törvényszéki orvos a 100 évvel ezelőtti szörnyű első világháborús csata színhelyén kilenc katona földi maradványait tudta rekonstruálni.

Sajnos nem találtak sisakot, azonosítókat, gombokat, semmi olyan tárgyat, amelynek alapján meg lehetett volna állapítani, hogy ki voltak az elesettek. A töltényhüvelyek és a talp alapján arra következtetnek, hogy németek voltak, de így ismeretlenek maradnak és közös sírba kerülnek.

Egy évszázaddal az első világháború után még mindig sok „gyűjtő” és hullarabló járkál fémdetektorral a kezében, relikviákat keresve a nagy csata területén. Olyan honlapokon, mint például az eBay, egy övet 10 euróért, egy azonosítót 20-ért, vagy sisakot 80-ért lehet eladni. A francia csendőrség szerint olyan honlapok is vannak, amelyek megjelölik azokat a helyeket, ahol még lehet valamit találni. Néha a talajmozgások miatt felszínre kerülnek sisakok és kulacsok is. De a talált tárgyat elvileg be kell jelenteni. A kutatás titkos, ha valakit rajta kapnak detektorral a kezében, 7500 euró lenne a bűntetése.

Figyelembe véve a rajtuk lévő levélréteget, amely a csontokat takarta, a legutóbbi fosztogatás kb. egy évvel ezelőtt következhetett be. Egy lövészárokban lehettek a holttestek. Mellettük volt egy 70 cm-es mélyedés, a hullarablók valószínűleg el akarták őket ásni, hogy ne tettüknek ne maradjon nyoma.

A csontok jelenleg a verduni kórház halottas kamrájában vannak, ahol szakértő kezek megtisztítják őket és megállapítják, hogy vannak-e rajtuk sebesülés-nyomok. Meg tudják belőlük állapítani a katonák testmagasságát és korát. Utána a német katonai temetők gondozásával megbízott szövetség temetteti el őket.

A történészek szerint a verduni csatamezőn még 80 ezer francia és német katona holttestét rejti a föld. A lotharingiai kisváros mellett 229 napig (1916. február 21 – december 18) tartó harcokban mintegy 750 ezren haltak meg.