Brillantinos haj, aranyszínű zakó, fényes sportkocsik, ragyogó fehér, szőke nők, és egy karmazsin színű trombita. Ez volt a felszín, amiért sokan gyanakvással vegyes irigységgel nézték Miles Davist. A lényeg azonban az a több mint száz album, amelyek megőrizték a ma 90 éve született muzsikus zenéjét, nem is beszélve a számtalan nagyszerű koncertről, amelyek sokunk emlékezetében élnek.
Davis négy és fél évtizedes pályája alatt alapjaiban változott meg a jazz, és ő már az 50-es évektől e változások egyik motorja volt. Szerencsésen kezdődött a jó családból származó, konzervatóriumba járó fiatalember pályája: már 1945-ben, 19 évesen Charlie Parkerrel játszhatott egy zenekarban. A bebop nagy korszakából már ő volt az egyik, aki átvezette a műfajt a "cool"-ba, amelynek csúcspontját "minden idők legjobb kvintettje" jelentette: John Coltrane szaxofonos, Philly Joe Jones dobos, Paul Chambers bőgős és Red Garland zongorista játszott zenekarában. Ebből az időszakból származnak olyan lemezei, mint az utánozhatatlan Kind Of Blue, a Workin, a Steamin, vagy a Tallest Trees. Közben filmzenét írt Louis Malle Felvonó a vérpadra című "fekete filmjéhez", (közben egymásba szerettek Juliette Grecóval) és feldolgozta Joaquin de Rodrigo Aranjuezét is.
A 60-as éveket még akusztikus zenével kezdte, de már az 1963-as Antibes-i fesztiválon ott voltak vele a nagy fordulat ifjú zenészei: Herbie Hancock, Dave Holland, Wayne Shorter, Tony Williams. Amikor az évtized végén a legjobb rock-muzsikusok dzsesszes elemekkel tarkították darabjaikkal, Miles a jazz felől közelített a rock-hoz. Bár sokan elátkozták őt "árulása" miatt, Davis zenéje műfajt teremtett és a korábbinál jóval szélesebb közönséget vonzott.
Az 1969-ben kiadott Bitches Brew, amelynek az eredeti lemez munkái idején készült valamennyi felvételét 2004-ben adták ki, a Big Fun, vagy a keleti és misztikus motívumokkal tarkított Agharta és a Pangea voltak ezeknek az éveknek a legmaradandóbb albumai, és ezekből nőttek ki olyan zenekarok, mint a Lifetime, a Weather Report, a Mahavishnu Orchestra, vagy Chick Corea vezette Return To Forever. És ki tudja, milyen zene születhetett volna akkor, ha létrejön tervezett felvétele Jimi Hendrix-szel...
1975-ben Davis súlyos balesetet szenvedett, majd daganatos betegség támadta meg, hat évre visszavonult, de 1981-ben ismét alkotó ereje teljében lépett a közönség elé. Ezt követően olyan remekművekkel ajándékozta meg a világot, mint a We Want Miles dupla koncertlemez és a Star People, amelyen visszatért a hagyományos blues-hoz. A Prince közreműködésével készült You, re Under Arrest, és Tutu című alkotásokban már a végsőkig vitte elektronikus kísérleteit a nem kevésbé zseniális basszusgitáros, Marcus Millerrel és Mino Cinelu ütőssel együtt. E lemezeknek már semmi közük sem volt Miles gyökereihez. De az volt a hitvallása, hogy egy alkotó ember ne féljen a tévedésektől.
Koncertjei, mint ahogyan azt a magyar közönség kétszer is tapasztalhatta, valóságos hangorkánok voltak. Európában utoljára 1991. július 27-én lépett színpadra Rómában, az Olimpiai Stadionban, amelyen e sorok író szerencsés véletlen folytán jelen lehetett. Két évvel korábban jelent meg önéletrajza, amely nemcsak a jazz-történetnek felbecsülhetetlen dokumentuma, hanem az amerikai fekete polgárjogi mozgalom ellentmondásaira is rávilágított. 1991. szeptember 28-án halt meg.
„Az én jövőm akkor kezdődik, amikor felébredek” – mondta szüntelen útkereséséről. Ugyanakkor rendkívül igényes volt nemcsak zenésztársaival, hanem önmagával szemben is. „Néha nagyon sokáig kell az embernek játszani ahhoz, hogy úgy játsszon, mint ő maga” – jegyezte meg egy alkalommal.
Miles Davist sokan magának való különcnek, pénzéhesnek tartották. Tény, hogy szerette a jólétet, ki nem állhatta a társadalmi korlátokat, valamint azt, ha valaki legendának nevezi. „Számomra egy legenda egy botra támaszkodó öregember, aki valamikor csinált valamit” – mondta és ő valóban utolsó leheletéig játszott. Zenéje azonban kevésbé sikerült kísérleteivel együtt is mindig a korlátlan alkotói szabadságot jelentette.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
