Írolvasgondol

Látszólagos közömbösség és szürreális aura fogadja az idegent, aki átlépi a határt a jómódú Nápoly és a Scampia negyed között, amelyet magára hagyott a város.  Az emberek gyanakvóak, figyelnek, tudni akarják, hogy ki vagy.

Ha a gyanakvás eloszlik, az ott lakók megnyílnak, hisz alig várják, hogy beszéljenek, hogy elpanaszolják gettósításukat, hogy a camorra annyira rájuk telepedett, hogy a negyedet immár- Roberto Saviano regénye nyomán – Gomorrának nevezik – írja a Panorama magazin.

Az emberek, főként az asszonyok, a maguk területén karcolnak az alvilág térnyerése ellen, vigyáznak a gyerekekre, akikből a camorra utánpótlást remél.

„Scampiában sok jó ember él, aki a harcol a camorra ellen. Nem vagyunk mindnyájan a camorra teremtményei. Itt nem az áll harcol a keresztapák ellen, hanem mi, anyák, akik megóvjuk a gyerekeinket” – mondja Assunta, háziasszony, aki bár közel laknak, az iskola előtt várja a fiát, akit mindennap ide is hazakísér.

nem ő az egyetlen. Az iskola előtt több tucatnyi asszony várakozik. Mint mondják, nem hagyják gyerekeinket az úton ténferefni, és a tanárokkal is állandó kapcsolatban vannak.

„Három fiam van, és mindet én hozom-viszem. Ha az utcán kóborolnak, nem jönnek többé haza – mondja egy másik asszony – Az egyetlen mód, hogy ne váljanak camorristákká, ne végezzék börtönben, ha rendesen tanulnak.”

„A scampiai nők a negyed kincsei – mondja az iskola igazgatója – állandó jelenlétükkel megakadályozzák az iskolakerülést és annak következményeit, hogy a gyerekekből bűnözők legyenek. Scampia anyái nagyon bátrak. Harcolnak a camorra és a szervezett bűnözés ellen, megértették, hogy a tudatlanság leküzdésével lehet a legjobban ellensúlyozni az alvilág ártó hatását.”