Írolvasgondol

Páviánok, tehenek, kígyók…Az emberiség legrégibb figuratív tetoválásaira Deir-el-Medineh-ben találtak rá francia egyiptológusok. A nő, aki viselte ezeket, Tutankhamon fáraó uralkodása után élt, több mint 3300 évvel ezelőtt, 24-35 év közötti kort ért meg.

A sírt 1930-ban egy másik francia régész már átkutatta, de túl sietősen ahhoz, hogy észrevegye ezt az érdekes részletet.  Több mint 80 évnek kellett eltelnie, hogy felfedezzék: a fej és láb nélküli múmia nyakát és karjait tetoválások borítják.

A csapat infravörös fénnyel vizsgálta meg, hogy valódi tetoválásról, vagy festésről van-e szó és több mint harmincat azonosítottak igazi tetoválásként, amelyeket többé-kevésbé úgy készíthették, mint napjainkban. Füvek égetésével előállított kék-fekete pigmenttel befestették a bőrt, és kis tűkkel elvégezték a tetoválást.

Mivel már eddig is találtak Egyiptomban tetovált múmiákat, nem is ez a dolog legérdekesebb része, hanem az, amit ábrázolnak ezek a bőrrajzok: lótuszt, virágokat, és különböző állatokat.  Ezeknek a valóságban létező lényeknek semmi közül azokhoz a szimbólumokhoz, geometriai formákhoz, amelyeket korábban találtak a múmiákon. Minden állat egy vallási szimbólum. A nének különleges helye lehetett az óegyiptomi társadalomban, hogy ilyen kivételes díszítéseket érdemelt ki.

A tehenet és a kobrát például Hathorral, a szerelem, a szépség, a zene, az anyaság és az öröm istennőjével asszociálták az ókori egyiptomiak. A múmia nyakán látható két pávián Thot istent képviseli, akihez a betegségek ellen folyamodtak, de ő az, aki a Jó és a Rossz közötti egyensúlyra ügyel. A legérdekesebb tetoválás  két istenszem, amelyek, bárhol is áll valaki, mintha mindig őt néznék. Ezek Udzsat szemei, amelyek a rossz ellen védenek.

Ezek a szimbólumok minden bizonnyal varázserőt adtak a nőnek, amikor énekelt vagy zenélt a különböző rítusok során, hogy kommunikáljon a halottakkal – papnőként, varázslónőként, valódi kilétére azonban egyelőre nincsen válasza a régészeknek.