Meg van győződve a nevetés élethosszabbító hatásáról Mel Brooks, aki júniusban töltötte be a 90. életévét.

„A nevetés jót tesz. Biztosíthatok mindenkit, aki nézi a filmjeimet, hogy 2-5 évig tovább fog élni, mint mások. A nevetés aktiválja a vérkeringést, felfrissíti a vért” – állítja az amerikai író-rendező-színész.

Ötven filmben játszott, egy tucatnak a rendezője volt, színházban szerepelt. Negyvenkét évesen, első filmjéért, a Producerekért megkapta az Oscar-díjat, ezenkívül van 3 Emmy, 3 Grammy-díja, valamint 3 Tony-ja is.

Brooks, eredeti nevén Melvin Kaminsky Németországból és Oroszországból emigrált zsidó szülőktől származik. Számára a nevettetés már gyermekkortól kezdve küldetés. „Egyhetes korom óta tudom, hogy komikusnak születtem, attól kezdve, amikor a bölcsőm fölé hajoltak, mindnyájan nevettek. Amikor kisgyerekként láttam Anyámat sírni, vagy nevetni, nem tudtam, hogy miért sír vagy nevet, de boldog voltam, amikor nevetett és szomorú, amikor sírt. Ezért elkezdtem megnevettetni, először őt, majd az egész világot.”

Az otthonuk volt az első színpada, a hadsereg a második. Utánzásokkal és paródiákkal szórakoztatta katonatársait. A hadseregből a második világháború végén tizedesként szerelt le. Visszatérve New Yorkba nehéz éveket élt át. Hosszú ideig éjszakai klubokban lépett fel, követelező, durva közönség előtt.

A tv nagy fellendülése idején jutott el a kis képernyőre. Több show-t írt és találkozott Woody Allennel is. Végre megérkezett számára a siker és Hollywood is felfigyelt rá. „A sikernek nincs igazi recepje, ha van tehetséged, eljön. Kevés az olyan ember, aki tehetséges, aki figyeli az életet és komédiává tudja változtatni. Ilyen Ernst Lubitsch, Billy Wilder, Woody Allen és Mel Brooks. Tehetségre szükség van, de ez nem elég. Ihlet és kemény munka is kell ahhoz, hogy az álmok megvalósuljanak.”

Mel Brooks Hollywoodban rátalált élete asszonyára is. Az elsőtől, Florence Baumtól, három fia született. A második asszony, az igazi nagy szerelem Ann Bancroft volt, a Diploma előtt Mrs.Robinsonja, 41 évig, Ann 2005-ben bekövetkezett haláláig éltek együtt. Tőle született negyedik fia, Max, akiről apja elmondta, hogy könyvet írt a zombikról, arról, hogyan lehet elbújni előlük, milyen lövedéket kell használni ellenük. A könyv nagy siker lett az Amazon hálózatban. „Követni kell az embernek az álmait, amikor jó és őrült ötletei támadnak” – fűzi hozzá Brooks.

Az Oscar-díj után 1970-ben írta és rendezte a 12 szék rejtélyét, amelyben Ilf és Petrov művének adaptációjával saját zsidó gyökereit kereste. Az igazi nagy siker 1974-ben érkezett el hozzá az Ifjú Frankensteinnel, két évvel később pedig a Bombasiker című modern „némafilmmel”. Ezek nyomán vált világhírű két nem kevésbé zseniális komikus, Gene Wilder és Marty Feldman. A nagy történelmi filmeket parodizálta A világ története, amely az emberiség útját mutatta be a kőkorszaktól a francia forradalomig (1981), 1983-ban elkészítette Lubitsch klasszikus Lenni vagy nem lenni című antifasiszta filmjének remake-jét, az Űrgolyhókkal a Csillagok háborúját, míg a Robin Hood, a fuszeklik fejedelmével pedig a Kevin Costner-féle sherwood-i történetet fordította ki. Közben készített egy maró szatírát is egy, fogadásból hajléktalanná váló milliomosról Az élet büdös (1991) címmel.

„Amerika rögeszméje a biznisz, ez az egyetlen szó, amely számít, ezért  olyan fontos a siker. Melyiket szeretik a legjobban? Úgy vannak ezzel, mint az elsőszülött gyerekkel.” Ezzel magyarázza, hogy 2005-ben újra elkészítette musicalként a Producereket, annak broadway-i show-változatából.

Mint színész és szerző a vígjátékban volt otthon, viszont producer, olyan filmeket jegyzett, mint David Lynch Elefántembere vagy David Cronenberg A légy című filmje. „Kétféle tipikus producer van – magyarázta – az egyiket csak a pénz érdekli, és minden megtenne, hogy népszerű legyen, a másikat igazából a művészet érdekli és én ehhez a típushoz tartozom…viccelek, én a munkámmal mindig megpróbálok valami szépet és őrületeset csinálni abban a reményben, hogy pénz lesz belőle. Ez néhányszor sikerült is.”