1900 nyarán a Le Figaro nagy érdeklődéssel kísérte azt a ’kísértetházat”, amely izgalomba tartotta Párizs VII. kerületét. Tíz napig tartott, amíg a rendőrség megoldotta a rejtélyt.
A szenzációra jellemző, hogy június 23 és július 2 között 7 cikk jelent meg a tekintélyes lapban a házról.
Az ügyet egy sor névtelen levél indította el, amelyet az Invalides körzeti rendőrségnek címeztek. Minden levél arról szólt, hogy éjszaka egy nyolc év körüli kislány jajgatása hallatszik a Rue Bourgogne 51 számú házból. A nyomozás nem jutott előre, gyereket nem találtak a házban, ezért egy rendőrt rendeltek ki elője, aki a gyanús hangokra figyelt. Közben megtalálták a levelek szerzőjét, egy helyi lakost, akit a szomszédok is igazoltak.
Az egyik délután a ház előtt posztoló rendőr is hallott egy kiáltást.
Riportot készítettek a levelek szerzőjével, aki elmondta, hogy újra hallotta a gyerekhangot, amely arról panaszkodott, hogy éhes, és egy mérges női hang erre azt válaszolta: „Hát már sohasem döglesz meg?”
A riportalany szerint a gyerekhang egyre gyengébb lett és attól félt, hogy a kislány éhenhal.
A rendőrség már rossz viccre, hasbeszélő kezdett gyanakodni, amikor kiderült, hogy a szomszédos házban beteg volt a két gyerek és ők panaszkodtak. A levelek írója azonban dús fantáziával egy rémtörténetet épített köréje és ezt az egész negyed elhitte.
Egy mindennapi történet volt a környék bánatára, mivel már hozzászoktak a hírnévhez és a kereskedők kezdtek hasznot húzni az odaözönlő kíváncsiskodókból – írta a Le Figaro 116 évvel később.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
