„Életem 96% kudarcból és 4% sikerből áll” – ezt nem más mondta, mint Sylvester Stallone. A 70. életévét betöltő olasz-amerikai színész meglehetősen pesszimistán, vagy túlságosan szerényen nyilatkozott pályafutásáról. Alighanem sokaknak elég lenne egy életre az a bizonyos 4%, amelynek része egy szegény sorból magát felküzdött bokszoló, Rocky Balboa figurájának megteremtése. Őt Stallone azon kevés mozialakjának tekinti, akire a mai napig büszke.

Az a filmszínész, aki már tudott egy olyan figurát teremteni, aki megkerülhetetlen része a mozitörténetnek, már nem élt hiába. És Stallonénak van egy másik, nem kevésbé sikeres alakja, ez pedig John Rambo, az öntörvényű háborús hős.  De Rocky különleges helyet foglal el Sly szívében, mert 1976-ban ő írta gyertyafénynél, egy diványon, akkori felesége, Sasha Czack mellett a forgatókönyvet és ő győzte meg Irwin Winkler és Robert Chartoff  producereket, hogy csinálják meg az „olasz csődőr” (Italian Stallion) történetét.

A film sikere előtt Stallone nehezen tört magának utat. New York-ban született 1946. július 6-án. Apja bevándorolt szicíliai borbély és asztrológus volt. Slynak kiskorában komoly fizikai problémái voltak, arcán baloldala enyhén béna volt, és angolkórban szenvedett, amit sporttal tudott leküzdeni. Miután otthagyta a Miami Egyetem dramaturg-szakát, hazament és elkezdett forgatókönyveket írni – kevés sikerrel. A 70-es években sok mindent megpróbált. Színészként szerepelt az Italian Stallion című pornófilmben, amelyre fizikuma miatt választották ki. Kisebb szerepet kapott Woody Allentől a Banánköztársaságban és Alan J. Pakulától a Klute-ban.  Jelentkezett meghallgatásra a Keresztapához is – sikertelenül. Dolgozott, mint kidobóember, volt a Central Park oroszlánketrecének takarítója, színházi jegyeladó. De közben továbbra is írta filmsztorijait.

A fordulat életében 1976-ban következett be. A kritika fenntartással fogadta a Rocky-t, a közönség azonban szerette. Sly Oscar-jelölést kapott érte, mint a legjobb főszereplő és legjobb forgatókönyvíró. Ez utóbbiért meg is kapta.  Ilyen kettős jelölése addig csak Charlie Chaplinnek és Orson Wellesnek volt. A Rocky-ból nagysikerű sorozat lett – az első mellett talán a 4. volt a legnépszerűbb, nem utolsósorban James Brown Living In America című főcímdalának – míg a 80-as években megszületett a kiújult hidegháborús hangulatot jól tükröző Rambo-széria is. És bár a „szakma” sosem tartotta őt nagy színésznek, azért két ikonikus figurája mellett is voltak neki emlékezetes alakításai, köztük a Fantom az éjszakában rendőre, az Oscar című klasszikus vígjáték amerikai remake-jének főhőse, és megállta a helyét olyan remek krimivígjátékban is, mint az Állj, vagy lő a mamám!

Az idén, mintegy születésnapi ajándékként elkészült Ryan Coogler filmje, a Creed - Küzdelemre született, amely feleleveníti Rocky legendáját. Stallone ezúttal legjobb mellékszereplőként kapott Oscar-nevezést, ugyanakkor Arany Glóbusszal tüntették ki életművéért.

A sikerek és a kudarcok között, a kapott és adott ütések között Sylvester Stallone az amerikai álom megtestesítője marad, aki a sok bukás ellenére erős elhatározással, kitartással eléri célját.