Hol vörösen, hol szőkén hódított, nemcsak beszédes tekintetével, különleges, nagy szájával, rekedt hangjával. Monica Vitti, az olasz film egyik legtüneményesebb alakja nemrég töltötte be 85. életévét. Régóta nem jelenik meg a nyilvánosság előtt betegsége miatt, amelyet életrajzírója, Laura delli Colli így jellemzett: „Kitörölte a memóriáját, mint egy nagy radír”. Mi azonban nem felejtjük el őt. Vonzerejének titkaival emlékezett rá a La Repubblica.
„Színésznő vagyok és nő is” – mondta magáról. Már kiskorában is igyekezett magára vonni a figyelmet. A színi akadémia elvégzése után nagyon fiatalon debültált színházban Niccodemi Ellenségében – egy öreg hercegnőt alakított.
„Már korán észrevettem komikai képességeimet, amikor szomorú szerepeket játszottam akadémiai társaim előtt és ők nevettek. Csak később jöttem rá, hogy ez nagy szerencse.”
Pályafutása során több mint 50 filmben játszott, és rengeteg díjjal tűntették ki, köztük két Arany Glóbusszal.
Michelangelo Antonioni is a színházban fedezte fel őt, és számos filmje főszerepét osztotta rá. A 60-as években ezek a filmek foglalkoztak az emberek közötti kommunikáció lehetetlenségével, a párok elidegenedésével, a modern nő aggodalmaival. A Kaland, Az éjszaka, a Napfogyatkozás, A vörös sivatag – megannyi emlékezetes nőalak, olyan partnerekkel, mint Gabriele Ferzetti, Marcello Mastroianni, Alain Delon és Richard Harris. Vitti Mario Monicellinek köszönhette, hogy végre 1968-ban bemutatkozhatott vígjátékban is, és a sok életunt, sodródó figura után megjelent a filmvásznon az erőtől duzzadó, lehengerlő stílusú, és egész lényében izgató nő. Monicelli fedezte fel azt is, hogy milyen szép lába van.
A 70-es évek hozták meg a legnagyobb sikereket számára. Ettore Scolának köszönheti a Féltékenységi drámát, amelyben ismét Mastroiannival és Giancarlo Gianninivel játszik, Dino Risi rendezte a Mi, nők, ilyenek vagyunk című filmet, és fergeteges bohózat Luciano Salce Narancsos kacsája, amelyben Nino Manfredivel parádézik. Három filmet is forgatott Carlo di Palmával, aki egyben élettársa is volt. Az egyikről, a Mimiről, így írt: „A páros élet egy kötél két hegy között és alatta ott van a szakadék. Óvatosan kell haladni ezen a kötélen, hogy megmaradjon az első varázs, amikor még azt gondoltad: ő, ő – egy életen át. Ő az, akit akartam, a bajuszos, a komoly, a kissé szomorkás, aki az ágyban is olyan élénk volt.” Ennek a korszaknak az egyik legnagyobb sikere az Éjfélkor indul útjára a gyönyör (1975), amelyet mostanában többször is láthattunk magyar csatornákon. Vitti ebben egy gyilkossággal vádolt nőt játszik, aki változatlanul imádja a brutális férfit, és aki, mint kiderül, nem is halt meg. Marcello Fondato filmjében valósággal lubickol ebben a szerepben, Giannini, Vittorio Gassman, Claudia Cardinale és Renato Pozzetto között.
Közben Vitti játszott egy groteszk szerepet Luis Bunuel A szabadság fantomja című őrületében, és magyar kapcsolatra is szert tett: Jancsó Miklós Rómában forgatott La pacifistájának volt női főszereplője. Jancsó még évtizedekkel később is áradozott róla, és nem tagadta, hogy szerelmes lett belé…
A 80-as években főleg Roberto Russo filmjeiben játszott, akivel 27 évi jegyesség után végül 2000-ben házasodtak össze. De közben 1980-ban még visszatért egyszer Antonionihoz a Jean Cocteau romantikus drámájából készült filmben, Az oberwaldi titokban, ismét láthattuk a rejtélyes Vittit. 1990-ben szánta rá magát először a rendezésre, Titkos botrány címmel, amelynek forgatókönyvét is ő írta, és a főszerepet is eljátszotta. A film egy nőről szól, aki, miután kap egy kamerát ajándékba, kideríti, hogy a férje megcsalja és ráébred saját élete sivárságára.
A színésznő két könyvet is írt: 1993-ban az önéletrajzi Hét ruhát. Gyerekkorában nevezték el Hétruhásnak, mert ha sietett, képes volt több ruhát is magára venni. Aztán 1995-ben következett Az ágy egy rózsa című könyve. „Ma nem azért írok, hogy emlékezzem, hanem, hogy ne emlékezzem és újra kitaláljak mindent, hogy kitöröljem és újra kitaláljam azokat az arcokat, tényeket, amelyek körülöttem forognak, és nem rajtam, hanem velem együtt nevetnek” – írta gondolatai, álmai gyűjteményéről. Az írásról így beszélt: „Ha a lapok árnyékok lennének, beléjük vethetném és vitetném magamat.”
A könyvben felfed titkokat is: „Amikor 14 és fél éves koromban csaknem úgy döntöttem, hogy nem élek tovább, megértettem, hogy képes vagyok a folytatásra, csak úgy teszek, mintha valaki más lennék és a lehető legtöbbet nevettetnék. Ez sikerült a színházban, a moziban, az életben sokkal kevésbé.”
Monica Vitti messze volt a díva sztereotípiájától, de ügyelt az imázsára. Ellenőrzött minden róla készülő fotót, azt is, hogy milyen mellett, milyen pózban veszik fel. A forgatásokra smink nélkül érkezett, szinte észre sem vették, de amikor kisminkelve, megfésülve elkezdett játszani, mindenki megállt egy pillanatra – írja a nagy művésznőről a La Repubblica.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
