Írolvasgondol

Julia Roberts számára a siker hamar érkezett: Garry Marshall 1990-ben felajánlotta neki a Pretty Womanben egy prostituált szerepét, ami azonnal abszolút sztárt csinált a különleges megjelenésű, vöröshajú, vékony, nyulánk, nagyszájú, nagykezű, nagylábú, alig 23 éves lányból. Negyedszázaddal később még mindig Hollywood 10 legjobban fizetett színésznője közé tartozik, és arca a Lancôme La vie est belle parfümjének. És közben mögötte van számos remek szerep, vígjátékok, drámák egyaránt: a Sztárom a párom, az Egy ágyban az ellenséggel, az Augusztus Oklahomában, az Acél magnóliák, a Mona Lisa mosolya. De játszott igazi politikai krimikben, mint a Pelikán ügyiratban, vagy az Erin Brockovich-ban, sőt, egy dr.Jekyll és Mr.Hyde-adaptációban is, amelyben partnere John Malkovich volt. Korunk legmenőbb férfisztárjaival játszott Hugh Granttől Tom Hanksig, és azon színésznők közé nőtte ki magát, akik a nyomot hagynak a filmvásznon. 

Julia egy rövid rossz periódust leszámítva mindig is a helyén tudta kezelni a sztárlétet.

„Ismerem a korlátaimat. Kevés a türelmem, és naponta csak egy döntést hozok – mondja . Évente csak egy filmet vállal, hogy minél többet lehessen családjával. Ez alól csak az idei év kivétel, mivel szerepel Boldog anyák napjában, és Jodie Foster Money Monsterében.

A színésznő a Figaro Madame-nak adott interjút.

-Az 1988-ban készült Mystic Pizza óta tartja magát ahhoz, hogy évente csak egy filmet forgat. Miért?

-Forgathattam volna többet, de családom van, és örülök, hogy velük lehetek. Ezenkívül két film között időre van szükségem, hogy olvashassak, zenét hallgathassak, sétálhassak, hogy a való világhoz tartozhassam. Szükségem van nyugalomra, békére. Így tudom kifejleszteni a kreativitásomat, így tudok regenerálódni. Számomra lehetetlen lenne sorozatban forgatni.

-Ön felelősséggel tartozik a közönségnek is, amely türelmetlenül várja minden megjelenését.

-Én így veszem nagyon komolyan és így tisztelem a munkámat.

-Hogyan választja ki filmjeit?

-Nem mondanám, hogy én választom őket.  A választásban benne van a racionalitás, a gondolkodás, a számítás, az előrelépés lehetősége a pályán. Az én motorom inkább az ösztön. Csak ritkán csal meg. Szerencsére impulzív vagyok, mert különben van film, amelyben a szereplést soha nem vállaltam volna.

-Például?

-A Pretty Womant Richard Gere-rel. A szerep egy call-girl volt, aki lemegy az utcára. Ez el is tántoríthatott volna. Annál is inkább, mert abban az időben féltem attól, hogy megbotránkoztatom anyámat. És ez a film végül nagy siker lett.

-Az ön számára ki a legfontosabb: a figura, akit játszik, a rendező, vagy a partnerek?

-A rendező. Az én munkám elsősorban interpretáció. Ha egy rendező engem választ egy szerepre, az azt jelenti, hogy már elképzelte, hogy azt el tudom játszani. Soha nem jutna eszembe, hogy felhívjak valakit, hogy építsen körém egy történetet. És ez mégis megtörtént következő filmemmel, a Wonderrel, amely Steve Conrad regényéből készült. Ezt a könyvet én olvastam el, mielőtt odaadtam volt a gyerekeimnek és annyira magával ragadott, hogy azt gondoltam: ha ebből film készülne, szeretnék benne lenni. Egy torz arcú kisfiúról szól, arról, hogy a tanárai, az iskolatársai hogyan néznek rá. Nagyon szép történet az empátiáról, a másságról.

-Szeret olyan filmekben játszani, amelyeknek üzenetük van?

-Inkább olyan filmeket szeretek, amelyeknek nem nyilvánvaló az üzenete, hogy a nézük maguk értelmezzék. Az is rendben van, ha egy filmet úgy fogadnak, mint egy szórakozást vagy szép történetet. De az is igaz, hogy az Erin Brockovich elkötelezett film volt egy fiatal nőről, aki harcol egy nagy elektromos társaság ellen, amely szennyezi a folyót és mérgezi a környékbeli lakosokat. Szerettem ezt a történetet és a vágyam, hogy dolgozzam még Steven Soderbergh-gel. A Pelikán-ügyirat pedig az amerikai igazságszolgáltatás nem mindig világos köreibe vitt. A történeten kívül együtt akartam dolgozni Alan J. Pakulával, a Klute, Az elnök emberei, a Sophie választása rendezőjével. Ami a Money Monstert illeti, a film témája – a kapitalizmus túlzásainak bírálata – nyilvánvalóan megragadott, de főként azért fogadtam el, mert csodálom Jodie Fostert és mert partnerem a barátom, a lelki testvérem George Clooney volt.

Julia Roberts őszinte, közvetlen, határozott, aki nem szereti, hogy 49 évesen már a mozi élő legendájának tekintik: „ Ne siessetek bebalzsamozni engem” – mondja.