Írolvasgondol

Huszonnyolc évvel a Krisztus utolsó megkísértése után Martin Scorsese elkészítette a Csend című filmjét, amelyről Ferenc pápa látatlanban azt mondta, hogy reméli, segítséget ad majd azoknak, akik a vallásuk miatt szenvednek.

A film a japán Endo Suszaku művéből készült, a 17. századi japán keresztényüldözésről szól, két portugál jezsuita történetén keresztül, akik mentorukat, Ferreira atyát keresik, akiről az a hír járja, hogy hitehagyott lett.

„Ezt a könyvben Japánban 1989-ben kezdtem el olvason a vonaton, amikor Kuroszava Akira filmjében szerepeltek. Paul Moore püspöktől kaptam meg egy évvel korábban – ő egyike azoknak a főpapoknak, akik nem gyűlölték a Krisztus utolsó megkísértését. A New York-i vetítés után kijelentette, hogy „fontos dolgokat mond a hitről.” A könyvet többször félretettem, újra elővettem. Nagyon nehéz volt megszerezni a jogokat és a pénzt rá. Az évek során az elmélyülés az olvasásban és az évek múlása párhuzamosan ment előre, és kiegészítették egymást – meséli az előzményeket Scorsese a La Repubblicának.

-A filmben Andrew Garfield jezsuita a csendet és Jézus szavait keresi.

-A csendet kerestem egész életemben. Sűrű és zajos negyedben nőttem fel, ami tükröződik a filmjeimben is. Az emberek hangosan beszéltek, nevettek, vitatkoztak. Ezek voltak New York hangjai. Mindig kerestem az éjszaka csendjét, amikor családom aludt. Aztán ott voltak a rock átható hangjai. De a csend többet ér. Bemenekültem a sarkon álló Szent Patrik templomba. A film világa is izgató, zajos. Szerettem volna vidékre menekülni, de sajnos asztmás és allergiás vagyok.

-A párbeszéde Krisztussal?

-Állandó. Voltak olyan pillanatok, amikor biztos voltam abban, hogy itt áll mellettem. Aztán kételkedtem és új utakat kerestem, hogy megtaláljon. A kedvenc helyen a marokkói sivatag. Az a fény, az a csend! Igen, az életem a csend hosszú keresése volt.

-A Krisztus utolsó megkísértését vallásgyalázásnak tekintették a jelenet miatt, amelyben Jézus arról álmodik, hogy szeretkezik Mária Magdolnával. A Csendet üdvözölte a Vatikán, pedig a két film nincs olyan messze egymástól.

-Igaz, az elsőben a kihívásról van szó a két természet, az emberi és az isteni között. Itt Isten képének leszakításáról, mint a hitről tett tanúság. Egy jezsuita, hogy emberi életeket mentsen. Tette a hit teljes elvetése, az egyház törvényeinek semmibe vétele elvezeti őt egy magasabb szintű hithez.

-A hitet sokféleképpen viszik filmre. Itt van például Mel Gibson Passiója.

-Filmje, amelyet jobban szeretek, mint az Apocalypticót, rendkívül. A katedrális freskóira emlékeztet, amelyek megdöbbentik a parasztokat.

-Az Ön filmje felveti a misszionáriusok aktivizmusának problémáját is, mint az imperializmus egy formáját, azt a módot, ahogy a hit elveszti tartalmát, amikor egy másik kultúrára alkalmazzák.

-A vatikáni vetítés után szóba került a nyugatiak arroganciája, akik azt gondolták, hogy az egyetemes igazságot viszik el a keletieknek, amit offenzívnek tartottak. A filmben kiderül, hogyan törték szét a misszionáriusok arroganciáját, akik azt gondolták, hogy az igazság letéteményesei. A kérdés, hogyan lehet másokra hatni? Olyannak mutatkozni, hogy mások olyanok akarjanak lenni, mint te, és megosztani az értékeidet? Ez akkor nem így történt. Ez tény.

-Mi teszi aktuálissá a filmet?

-Tíz évvel ezelőtt kellett volna kijönnie. Véletlen, hogy az Obama-kormányzat utolsó heteire tolódott. Remélem, elgondolkodtatja és vitára készteti a fiatalokat. Mélyen foglalkozik az értékek témájával, elmondja, hogy van más módja a dolgok szemlélésének. Fontos ezt elmondani a mai Amerikában, ahol azok az arrogáns emberek, vették át az ország irányítását, akiket bemutattam A Wall Street farkasában. Bevallottan demokrata vagyok. Tudom, hogy Amerikának megvannak a forrásai ahhoz, hogy magához térjen. Nem tetszik, hogy mi voltunk a negatív péld Európa és a világ számára.

-Az Ön filmjeiben van egy spirituális vörös fonal.

-A gyerekkorom óta. Öt éves voltam, amikor a családdal megnéztem a Róma, nyílt város című filmet, benne Aldo Fabrizit a kivégzett pap szerepében. Fellini Országútonja számomra a szentté válás lehetségességéről szól. Az Önök filmjein nőttem fel. Ma is szeretem azokat.

-A Csend a barátságról is szól. Mi teszi olyan hosszú életűvé Robert De Niróval való barátságát? Szerepelni fog a következő filmjében is.

-Bob az egyetlen, aki ismeri azokat a helyeket, ahonnan származom. Tudja, ki voltam, hogyan nőttem fel. Gyakran, amikor együtt vagyunk, nincs is szükségünk arra, hogy beszéljünk, csak ülünk egymás mellett, csendben.