A barcelonai Miro Alapítványban január 22-ig volt látható A játszma vége: Duchamp, a sakk és az avantgárd című kiállítás.
A tárlat igazolta azt a megállapítást, amely New York állam sakkszövetségének ülésén hangzott el, miszerint „lehet, hogy nem minden művész sakkozó, de minden sakkozó művész”. A kiállítás biztosa, Manuel Segade felhívta a figyelmet arra, hogy a bemutatott nyolcvan tárgy az avantgárd alapvető alkotásai közé tartoznak. „Rekonstruáltuk a 20. század avantgárd irányzatokat a sakkhoz való viszonyukon keresztül és a vezérfonal Marcel Duchamp volt” – mondta Segade az ABC-nek.
A számos érdekes tárgy között volt egy fotó, amely az 1932-es első spanyol női sakkbajnokság résztvevőit ábrázolja, valamint az első film, amelyben megjelenik a sakk. Látható továbbá Duchamp (1887-1968) egy korai képe, A sakkjátszma, amelyen családjával a szabadban ő maga is jelen van, valamint egy állvány a művész műhelyéből. Ennek címe a Trébuchet-csapda egy sakklépés tiszteletére és szándékosan a földre helyezték és odaerősítették, megtréfálni akarván azt a látogatót, aki segítőkészen fel akarta állítani. Egy szekciót a sakk és a népművészet témájának szenteltek. Látható volt egy asztal beépített sakktáblával, a kávézókban játszottak ilyeneken a munkások. Érdekes volt Rodcsenko vörös és fekete kockákból álló táblája, amelyen a kommunizmus győzelmére utaló vörös szín dominál. Paul Klee, Robert Delaunay festményein is fantázia-sakktáblákat láthatott a látogató, nem beszélve De Chirico metafizikus ábrázolásairól. A sakktábla megihlette Alexander Caldert, Max Ernstet és Joan Mirót is.
A szervezők meglepték a látogatókat egy elektro-akusztikus videovetítéssel is, amelyen Duchamp és a zeneszerző John Cage játszik 1968-ban, nem sokkal a képzőművészet halála előtt.
Duchamp profi játékosként részt vett számos európai bajnokságon és a francia nemzeti csapat tagjaként a Folkestone-ban rendezett 5. sakkolimpián. 1939-ben könyvet jelentetett meg Man Ray-jel közösen sakkmesterek portréival. A Le Soir sakkrovatában írt évtizedeken át. Amikor meghalt, a hírt ebben a rovatban tette közzé a lap.
A sakktábla pszichoanalitikai oldalának címzett szekció tárgyai mutatták, hogy a szürrealizmus is érdeklődött a sakk iránt. Végezetül a látogatók találkozhattak Yoko Ono Fehér sakkjával, amely egy 1966-os installációjának másolata. Efelett a bizalomról is elmélkedhettek a nézők, és megtehették saját lépéseiket. Ezt a sakkot 1993-ban a japán művésznő Budapesten is kiállította, és bár kiírták, hogy szabad a lépés, a magyar teremőrök szigorúan megtiltották, hogy bárki a figurákhoz nyúljon…
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
