A Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) hivatalosan 394 kihalt rovarfajt tart nyilván. De ezzel a problémát alulértékelik, mert a tudomány csak egy részüket tanulmányozta és kategorizálta – írja a La Repubblica.

Szakemberek becslése szerint a gerinctelenekből naponta 1 és 100 közé tehető a fajták kihalása. És ha folytatódik az irántuk való közömbösség, egy napon mind eltűnnek és ennek következményei beláthatatlanok lesznek – mondja Axel Hockkirch, a trieri egyetem entomológusa. Az okok mindig ugyanazok: erdőtlenítés, szennyezés, a városok terjedése…De sok a nyitott kérdés: milyen fajták tűnnek el, Milyen ütemben? Milyen lesz ennek a hatása az ökorendszerre? Ezekre a kérdésekre sincs válasz, mert a tudományos közösségben nem áll rendelkezésre elegendő pénz és egyre kevesebb a szakember. Nem véletlen, hogy a veszélyeztetett 18 ezer fajtából, amelyet az IUCN nyilvántart, nincs elég adat. Ma már inkább hobbiból foglalkoznak rovarokkal, mert a témában nehéz publikálni. „A probléma, hogy a rovar kicsi, nehezen látható, míg a panda, a tigris empátiát kelt” – magyarázta a lapnak Carlo Lozzia entomológus.

2014-ben az UICN koordinálásával és a német kormány finanszírozásával elindult egy 20 millió eurós program a tigrisek védelmére. Hochkirch szerint ennek feléből fel lehetne állítani egy nemzetközi rovarvédő központot, amelynek évi fenntartási költsége nem haladná meg a 10 milliót.

„A rovarok létfontosságú szerepet töltenek be az ökorendszer fenntartásában – hangsúlyozza Hochkirch – ők porozzák be a virágokat, amelyekkel a termést biztosítják, ők bomlasztanak fel különböző hulladékokat és jelen vannak a táplálkozási lánc különböző szintjein. Kihalásuk meggyorsítaná világunk pusztulását.”