„Még Putyin sem törölheti el Lenint” – vélekedik Sergio Romano olasz történész, akinek a közelmúltban jelent meg könyve az orosz államfőről. Romano, aki Mihail Gorbacsov idején Olaszország moszkvai nagykövete volt, ez alkalomból adott interjút a La Stampának.

-Az októberi forradalomról minden szovjet történelemkönyv úgy beszélt, mint az emberiség történetének legnagyobb eseményéről. Ma sok orosz történész csak „októberi puccsként” emlegeti. Mi maradt ebből a forradalomból 100 év után?

-A szociáldemokrácia és a kommunizmus közötti vitában kétségtelenül az első győzött. És az 1917-es forradalom több kárt okozott, mint hasznot. De a történelem nem párbaj két ellentét között. Érdekes lesz megfigyelni, Putyin hogyan oldja meg az évfordulót. Moszkvában dolgoztam 1987-ben, amikor a 70. évfordulót ünnepelték és Gorbacsov a Bolsoj Színházban elmondta programbeszédét, amelyben „fehér foltok” létezéséről beszélt, de az egész reformot az októberi forradalom átértékelésére, alapvető értékeinek való visszatérésre építette.

-Abban az időben szokásos volt Sztálint tagadni, és elsőszedni Lenint, a lenini normákat, amelyeket Hruscsov is hirdetett a 20. kongresszuson.

-Pontosan. Putyin nagyon jól megértette, hogy Lenint nem lehet kitörölni. Imázsa, amelyet belevéstek a szovjetek agyába a bölcsődétől kezdve, pozitív maradt. Lenin még mindig a Vörös-téri mauzóleumban fekszik a kísérletek ellenére, hogy anyja mellé temessék Szentpéterváron. Nehéz ledönteni a szobrát. A Donbasz bányászai fellázadtak, amikor az új ukrán hatalom le akarta rombolni az emlékműveiket.

-Amikor 2014-ben a majdani felkelés ledöntötte Kijevben a Lenin-szobrot, a nyugatiak azon csodálkoztak, hogy 23 évvel a kommunizmus bukása után még mindig állt.

-Az októberi forradalom nem egy ideológia, hanem egy ország szimbóluma volt. Egybeolvasztotta az egyetlen birodalmat, amely saját területén asszimilálta a gyarmatokat, nem távoli földeken. Szüksége volt valamire, ami egyben tartja. A pravoszláv vallás nem lehetett elégséges egy olyan országban,a ahol több mint 28 millió muzulmán és más valláshoz tartozó ember volt.

-Az orosz elnök az évforduló alkalmából a forradalom „objektív, mély, tisztességes” elemzését kérte, figyelmeztetett azonban arra, hogy a viták megosztottságot szülhetnek. A domináló hangok a forradalmat negatívan értékelik, mivel káoszt teremtettek és tönkretették a cárok boldog birodalmát. Ugyanakkor a Szovjetuniót, amely ebből a káoszból született, dicsőítik. Mivel lehet magyarázni ezt az ellentmondást?

-Érdekes lesz látni, hogy milyen tekervényesen igazolják a forradalmat, hogy békítik össze a kibékíthetetlen eszméket. Abból, amit Putyin maga elmondott, az derül ki, hogy számára nem a kommunizmus, hanem az államhatalom bukása okozott sokkot. Nem is tudom, hitt-e benne valaha. Inkább olyan konzervatívnak látszik, akit a 19. századi cárok – I. Miklós, III. Sándor – ihletnek. Lehet, hogy alapvetően forradalom-ellenes.

-Egyetértésben az oroszok többségével, akik negatívan értékelik a forradalmat, sok ellenzéki is bírálta Majdant éppen ebből az okból. Európában a francia forradalom hagyománya azt követeli, hogy igazat kell adni a felkelő népnek, míg Oroszországban 1917, majd 1991 sokkja még averziót keltett a rombolásokkal szemben. Putyin kemény szavakkal illette Lenint. Lehet, hogy Sztálinnal, mint birodalomépítővel azonosul?

-Lenin kegyetlen volt, a baloldaliakkal szemben is. Mindig felvetődött bennem, hogy kommunizmus hogyan tudott fenntartani ilyen kényelmetlen élményképet, még akkor is, ha a propaganda a valóságtól távoli jóságos mítosszá változtatta. Sztán nagyszerű kártya nemcsak saját országának. A hidegháború végével nyugodtan bevallhatjuk, hogy Oroszország nélkül a második világháború egészen másképp alakult volna. Nem véletlen, hogy Montgomery tábornok meg akarta akadályozni, hogy az oroszok bevegyék Berlint. Eisenhower azonban úgy döntött, hogy nem indít offenzívát, mert túl nagy árat kellett volna fizetni ére és az amerikaiak mindig tartották magukat a demokratikus hagyományhoz, hogy megpróbálják megkímélni katonáik életét.

-Oroszországban a múlton vitatkoznak, mert a jelenen nehéz lenne. Vlagyimir Megyinszkij orosz kulturális miniszter „szent legendaként” védte meg a háború alatti hamis sztálini propagandát. A konzervatívabb putyinisták be akarják tiltani a jövendő II. Miklós és Matida Kzseninszkaja balerina közötti szerelemről szóló filmet. Egy mártír cárt nem lehet megjeleníteni az ágyban házasságtörőként. A jelzés világos.

-Putyin egyben akarja tartani az országot és nagy bölcsességet tansúított, amikor megértette, hogy a történelmi folytonosságot meg kell őrizni mindenáron. 1889-ben Párizsban volt a világkiállítás, amelyen megünnepelték a forradalmat mindazzal, amit szűlt, a terrorral együtt, de Napóleont, az új uralkodó osztály és az új társadalmi modell létrejöttét is. Oroszország nem olyan sikertörténet, mint Franciaország, de az októberi forradalomnak is volt pozitív haása. Megszüntette az analfabetizmust, felszabadította a nőket. Nyugaton sokszor jelenik meg karikatúraszerű kép az oroszokról, de vállalkozó szelleműek is. Az oligarchák kalózok voltak és Putyin jól tette, hogy megszabadult tőlük, de hihetetlen dinamizmust is teremtettek, valami jó megmaradt belőle.

-Az orosz liberálisok viszont azt állítják, hogy a múlt szörnyűségeinek a feltárása nélkül sohasem sikerül megszabadulni tőlük. A traumán csak akkor lehet túl lenni, ha beismerik.

-Én nem javasolnám ezt a terápiát. Németország ezt tette, de sokkal kisebb ország és a körülmények is mások. Minden országnak megvan a maga büszkeségérzete. A forradalom világító torony volt az emberek milliói számára az egész világon, és létrehozott egy egyetemes ideológiát, amely nagy büszkeséggel árasztotta el az oroszokat. És ma is büszkék a méltóságra, amelyet Putyin visszaadott nekik.

-Sok orosz liberális kérdezi, hogy lehetsége-e forradalom 2017-ben.

-Az egyetlen ürügy a kerek dátum. Nem látom a lehetőségét. Putyin túl népszerű és nem engedheti meg magának, hogy ne legyen az.