Az önbizalom az emberek többségénél instabil. Egy nap vagy pár óra alatt is egyik végletből a másikba juthat. Guy Winck pszichológus a Huffington Postban magyarázta el, hogyan lehet egyenletesen elfogadható szinten tartani az önbecsülést.
Winck öt pontba szedte tanácsait. Először: nem elég optimista mondatokkal megtölteni a fejüket, mint például: „Gyönyörű vagyok”, „sikeres leszek”, sőt, ilyen túlzások a visszájukra fordulhatnak. Inkább törekedjünk reálisabb megfogalmazásokra, mondjuk magunknak, hogy „kitartok, amíg el nem érem, amit akarok.”
Másodszor: találjunk valamit, amiben igazán jók vagyunk. Lehet ez egy sportág, de lehet akár a főzés is, és ha megtaláltuk, igyekezzünk ebben tovább fejleszteni magunkat.
Harmadszor: tanuljuk meg elfogadni a dicséretet. Az alacsony önbizalom tipikus jele, amikor valaki szégyenkezik, amikor dicsérik, vagy egyenesen elutasítja a dicséretet. Készítünk el inkább olyan válaszokat, hogy „köszönöm”, „kedves vagy”. Ha elfogadjuk a dicséretet, végül mi is elhisszük, hogy méltók vagyunk rá.
Negyedszer: ne kritizáljuk magunkat. Minél lejjebb vagyunk, annál jobban bíráljuk magunkat. Winck azt ajánlja, hogy győzzük le ezt a magunk ellen folytatott háborút, gondoljunk arra, hogy hogyan bírálnánk barátunkat, nyilván megértőbben. Legyünk tehát magunkkal szemben is azok.
Ötödször: amikor úgy érezzük, hogy nullák vagyunk, fogjuk papírt, tollat és írjuk össze, melyek azok a dolgok bennünk, amelyekkel meg vagyunk elégedve. Azt is leírhatjuk, hogy ezek miért tetszenek. Ez egy kicsit olyan, mint a reklám, de az eredményt meghozza – mondja a pszichológus.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
