Nem új jelenség, hogy valaki úgy szól hozzá valamihez, hogy nem, vagy felületesen ismeri hozzászólása tárgyát. Jól ismerjük azt a fajta kritikust is, aki legfeljebb mások elmondásai alapján írja meg bírálatát egy könyvről, filmről, koncertről. Woody Allen éppen ezt a jelenséget figurázta ki az Annie Hall híres, mozi előtti jelenetében, amikor egy „nagyokos” Marshall McLuhant idéz, mire Woody szembesíti a híres filozófussal, aki közli az illetővel: „Uram, Ön egyetlen könyvemet sem olvasta”.  

Az internet korában aztán különösen elszaporodtak a mindenbe belebeszélők. Az NRK norvég állami rádió és televízió honlapja éppen ez ellen talált ki egy érdekes szűrőt.

Amikor az oldalon egy felhasználó kommentálni akar egy cikket, mielőtt engedélyt kapna a hozzászóláshoz, kérdésekre válaszolva bizonyítania kell, hogy olvasta azt.

A módszert kezdetben kísérletképpen csak néhány cikknél alkalmazták, de a már a próba is jó eredményeket hozott. Különösen érdekes volt az a teszt, amely a digitális ellenőrzésről tervezett törvénnyel volt kapcsolatos. A felhasználóknak azok az újságírók tettek fel három kérdést, akik az ominózus cikket írták. A vita így egyrészt színvonalas volt, másrészt pedig kizárta a hivatásos zavarkeltőket.

Ismert, hogy más honlapok is korlátozó intézkedésekre kényszerülnek a trollok miatt. A világon mindenütt, köztük nálunk is, számos oldal egyszerűen megszüntette a kommentelési lehetőségeket. Mások egyéb utakat választottak a hozzászólók jó modorra való nevelésére.

A Perspective program, amelyet a Google a New York Times-szak, a The Economist-tal, a Guardiannal és a Wikipediával összefogva olyan technológiát dolgozott ki, amellyel ki tudják választani a sértő és erőszakos mondatokat, hogy törölni lehessen azokat a honlapokról.  A Coral program, amelyet a Mozilla alapítvány talált ki a New York Times-szal és a Washington Posttal viszont az újságírók és az olvasók közti kapcsolatokat akarja javítani „open source” eszközökkel, a felhasználók azonosításával és a vita biztonságossá tételével.