Hosszú életet adott a sors a klasszikus francia mozi nagyasszonyainak: Arletty, a Külvárosi szálloda (1938) hősnője 94 évet élt, a legszebb szemű Michéle Morgan a Ködös utakból (1939) tavaly hunyt el 96 évesen, A test ördöge (1947) ápolónője, Micheline Presle augusztusban lesz 95. A francia rajongók nagy kedvence, a legelragadóbbnak és legszellemesebbnek tartott Danielle Darrieux pedig május 1-én ünnepelte 100. születésnapját.

A kis bordeaux-i lány Párosban tanult hegedülni és zongorázni. A véletlen vezette őt 14 évesen az épinay-i stúdiókhoz, ahol serdülő lányt kerestek Wilhelm Thiele a Bál című filmjéhez 1931-ben. És  utána nyolcvan évig nem állt meg. Pályája hosszabb, mint a hat hónap híján szintén száz évet élt nagy némafilmcsillag Lillian Gishé, akinek első és utolsó filmje között 76 év telt el. Darrieux legutóbb 2010-ben Denys Granier-Deferre regényéből készült tv-filmben játszott Jacques Santamaria irányításával, Ez minden címmel. Természetes és egyszerű volt, mint minden szerepében. Még ugyanabban az évben Henry-Jean Servat és Pierrick Bequert egyedülálló dokumentumfilmet forgattak Dicsőséges évek címmel, amelyben épp fent említett pályatársnőivel, Morgannal és Presle-lel játszott együtt. Elegáns, félhosszú, hófehér hajával, huncut szemével valósággal sugárzott.

Darrieux fogalom, nem tartozik semmiféle iskolához. Hihetetlenül gazdag karrierjéből egy epizód: 1933-ban forgatták a Rossz vér című filmet Marseille-ben, amelynek forgatókönyvét egy 26 éves fiatalember jegyezte, aki éppen átutazóban volt az Egyesült Államok felé. Billy Wilder volt. A 30-as években meghódította Hollywoodot, hét éves szerződést írt alá, amit azonban hamar felbontott és csak az 50-es években tért vissza oda. 1938-ban még Magyarországon is forgatott, az Egy pesti éjszaka című film egyes jeleneteit vették fel nálunk. 1970-ben a Broadway-n énekelt, táncolt. Katherine Hepburntől vette át Coco Chanel szerepét. Darrieux alteregójának, egyben példaképének is tartotta Hepburnt.

Fiatalabb éveiben egymás után találták meg a romantikus szerepek: eljátszotta Vetsera Máriát Charles Boyer oldalán a Mayerlingben (1936), ő volt a spanyol királyné, Jean Marais szerelme A királyasszony lovagjában (1948), de volt Lady Chatterley is (1955). E korszakból való leghíresebb alakítása azonban Mme. de Renal volt a Vörös és fekete Claude Autant-Lara rendezte változatában, Gérard Philipe partnereként.  De hiteles volt krimiben is, például a Zűrzavaros éjszakában, Jean Gabinnel (1957) , vagy a II.világháborús francia ellenállásra visszatekintő Marie-Octobre-ban is (1959).  Érdekes módon remek humorát igazán idősebb korában fedezték fel, számos tv-komédiában játszott sikerrel, és ő alakította François Ozon Nyolc nő című filmjében (2002) a ravasz nagymamát. Övé a filmben az utolsó szó egy dallal, amely arról szól, hogy „nincs boldog szerelem”.

A Le Figaro Mademoiselle-nek nevezte őt születésnapján, holott Danielle Darrieux háromszor is férjhez ment, az utolsótól özvegyült meg 1991-ben.

„Nagyasszony, tündér, csitri, végzetes nő, maga a lángoló nőiség, aki megéli korának szépségét” – írta róla  egy elragadtatott kritikus.