Nem tündérmese, hanem egy atmoszferikus jelenség, amellyel komolyan foglalkozik a tudomány.
1861-62 telén 43 napig tartó vihar pusztított Kaliforniában, katasztrofális áradásokat okozva, amelyek hat hónapig folytatódtak. Sacramento utcáin 3 méter magasan állt a víz, az emberek csónakkal közlekedtek. A tenger 480 km hosszúságban borította el az állam közepét.
A katasztrófa Kalifornia nagy területeit változtatta szigetekké, gazdaságának egynegyedét tette tönkre, az állam a csőd szélére került.
A nyugati parti államban ez nem volt egyedi eset: 2017 elején 5 évi szárazság után sorozatban voltak áradások, földcsuszamlások. 200 ezer embert evakuáltak az az oroville-i tározó telítettségéből származó veszély miatt, Sacramentótól 120 km-re. Néhány hét alatt annyi esőt kapott a régió, mint máskor 5 hónap alatt. A katasztrófa okozóját költőien „atmoszferikus folyónak” nevezték el. És ez nemcsak az Egyesült Államok nyugati partvidékén jelentkezik. Következményei vannak az egész világra. A kutatók szerint az európai kontinensen tapasztalható extrém esőzések nagy része szintén az „égi folyóknak” köszönhető.
A Geographic Research Letters-ben 2013-ban publikált tanulmányban írták, hogy ezek a „folyók” okozták azoknak a hatalmas esőzéseknek a 80%-át, amelyek 1979 és 2011 között hullottak Franciaország északi részén, Norvégiában, Anglia délnyugati területein, Skócia egyes részein.
„Az égi folyók” az atmoszférának olyan keskeny sávjai, amelyek a trópusoktól szállítanak nagymennyiségű nedvességet. Egyesek közül már jól ismertek, ilyen az, amelyik az Egyesült Államok nyugati felébe szállítja a vízpárát. Ezt nevezték el „Pinapple Express”-nek (Ananász Expressz). Ezekben az „égi folyókban annyi vízpára koncentrálódik, amennyi víz van egyes nagy földi folyókban.
Amikor egy „égi folyó” találkozik egy-egy heggyel, dombbal, lehül és a pára hóba, esőbe koncentrálódik. Kalifornia vízének kb. 40%-át ilyen folyótól kapja.
Az elmúlt hónapban jelent meg a Nature Geoscience-ben két kaliforniai kutató tanulmánya. Ők azt kutatták, hogy van-e kapcsolat az „égi folyók” és a széllökések között és arra a következtetésre jutottak, hogy az Európa felett 1997 és 2014 között regisztrált extrém szelek, amelyek több mint egy millió dolláros kárt okoztak, az „égi folyókkal” asszociálhatók.
„Ezek a folyóknak köze van a viharok idején fújó szelek 50-100 %-os erősödésével” – írta Duana Waliser és Bin Guan.
A klímaváltozás tovább rontja a helyzetet. A globális felmelegedéssel több víz kerül az atmoszférába, ami nagyobb „égi folyókat” és még több özönvízszerű esőzést fog eredményezni.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
