Bizonyára látta már mindenki, milyen a kutya, amikor bűnösnek érzi magát. Lehajtja a fejét és rimánkodó tekintettel néz a gazdára, hogy meglágyítsa a szívét, hogy ne kapjon nagyon szigorú büntetést, mert kárt tett valamiben.

Nathan Lents biológus a Psychology Today-ben publikált írásában magyarázta el, hogy a kutya magatartásának eredete a régmúltba nyúlik vissza és a túlélésnek egy technikája.

A könyörgő tekintet már akkor is a kutya sajátja volt, amikor az ember még nem háziasította. A farkasok is alkalmazzák a jellegzetes testtartást – lesütött fej, behúzott farok – a falka többi tagja előtt, amikor valami hibát követtek el, például játék közben megharapták a társukat. A bocsánatkéréssel azt akarják elérni, hogy ne űzzék őket el a falkából, mert ezzel az életét kockáztatnák. Egyedül maradva nem számíthatnak társaik segítségére.

Ez a mechanizmus a fejlődés során alakult ki egy egészséges túlélési ösztönnek hála és a háziasított kutyák nem tesznek mást, mint reprodukálják ezt a viselkedésmódot, ezúttal nem a sajátjai, hanem a gondját viselő domináns ember előtt.