Julia de Funés francia filozófus – a nagy komikus, Louis de Funés unokája -  Szókratész a folyamatok országában című könyvében a régi filozófusok megközelítésében boncolgatja a munka értelmének különböző felfogásait. Ebből válogatott a Le Figaro.

Arisztotelész szerint jó pillanatban jól kell választani. Ez nem zárja ki sem a kockázatot, sem a veszélyt. Edzeni kell arra, hogy a kockázatot esélynek és ne fenyegetésnek lássuk. A nulla kockázatra várni hiábavaló és mozdulatlanságra ítél.

Blaise Pascal az ügyességet tartja fontosnak. Úgy véli, hogy vannak ügyesek és félig ügyesek, vagyis igazi stratégák és olyanok, akiknek van kritikai érzése, intelligens, de az ügyes felülmúlja őt, mert nemcsak a célt látja, hanem keresi a cselekvés értelmét és okait. Például: követni kell-e mindig egy közösség törvényeit és szokásait? Amíg a naívak azt hiszik, hogy a törvény az igazság, a félig ügyesek azt, hogy lehet, hogy a törvény igazságtalan bizonyos esetekben és felül kell vizsgálni, addig az ügyesek tiszteletben tartják, de nem beletörődésből, mint a naívak, hanem mert úgy vélik, hogy jobb a törvényt tisztelni, mivel még egy tökéletlen törvény is jobb, mint a káosz vagy a polgárháború.

Michel de Montaigne tanácsa: ha azt akarjuk, hogy cselekedeteink sikerrel járjanak, ne gondoljunk mindig a végcélra, mert ez a szabadságunk szolgává tételét eredményezi. Napjaink cégei mértéktelenül terhelik ilyen tervekkel alkalmazottaikat. A tevékenységünknek Montaigne szerint nem kell állandóan előre, újabb cél felé vetődnie. Legyen önmaga a cél, inkább a cselekvésre kell koncentrálni. Ha például a sportban a zászlót célzom meg, félek, hogy nem sikerül eltalálnom és elhibázom. „Nincs remény félelem nélkül” – mondja Spinoza. Ha a cselekvésre, a szép mozdulatra koncentrálok, sokkal inkább elérem a célt. Mert a jelenben vagyok, cselekvésem teljes tudatában és nem a cél feszült kivetítésében.

Hogyan maradhatunk ma szabadok a munkában? Spinoza szerint szabadnak lenni nem azt jelenti, hogy azt csinálunk, amit akarunk, hanem azt, hogy tudjuk, mit csinálunk. És meg kell értenünk annak szükségességét, hogy ne teherként éljük meg.