Írolvasgondol

„Meeting Snowden” a címe annak a beszélgetésnek, amelyet Edward Snowden folytatott Lawrence Lessig harvardi jogász professzorral, a szabadságjogok védelmezőjével és Brigitta Jonsdottír izlandi képviselőnővel, a Kalóz Párt vezetőjével arról, hogy miként lehet megmenteni a demokráciát. A beszélgetést Flore Vasseur francia újságírónő szervezte és vette filmre  - írta a Le Nouvel Observateur.

A 2013 óta Oroszországban politikai menedékjoggal élő Snowdan csak nagyon ritkán ad interjút. „Takarékoskodik a szavakkal, és igaza van” – mondja ügyvédje. Ez növeli a média érdeklődését és világeseménnyé teszi a részvételét minden fikciós és dokumentumfilmben. Ilyen volt például a Citizen Four, amelyet laura Poitras forgatott vele egy hongkongi hotelszobában, amiért 2015-ben Oscar-díjjal jutalmazták, vagy John Goetz Edward Snowden, az állam ellensége című filmje, amely dokumentálja üldöztetését és menekülését Oroszországba. Legutóbb Oliver Stone készített róla játékfilmet, amelyben Snowdent Joseph Gordon-Levitt személyítette meg.

E mostani, összesen hét órás beszélgetésre egy, az utolsó pillanaig titokban tartott szállodában került sor.

„Javasoltam témának a számára fontos demokráciát, megbízható személyeknek pedig Lessiget és Jonsdottirt, akiknek ugyanolyanok az ideológiai elveik, mint neki és ugyanazért harcolnak. Ők voltak az én trójai falovam. Az irántuk való bizalom miatt bízott meg bennem” – mesélte Vasseur.

Mivel az egész világ érdeklődik iránta, Snowden megválaszthatja, hogy kivel működik együtt. Így 2013-ban, amikor úgy döntött, hogy publikussá teszi az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség illegális ellenőrzési gyakorlatát, e-mail-en névtelenül felvette a kapcsolatot a független, és nem különösebben ismert Poitras-szal, aki azoktól a lehallgatási programokról készített filmet, amelyeket az amerikai kormány 9/11 után indított el. Poitras Hongkongba utazott Glenn Greenwald oknyomozó újságíróval és Ewan MacAskill-lel, a Guardian riporterével. Snowden azóta együttműködik a Greenwald által elindított The Intercept nevű honlappal. Egy interjúban, amelyet kódoltan adott a The New York Times-nak, elmagyarázta, hogy azért választotta őket, mert azokhoz a kisebbségben lévő újságírókhoz tartoznak, akik kitartóan dolgoznak a vitatott témákban. „9/11 után a nagy médiumok elvesztették azt a funkciójukat, hogy felhívják a figyelmet a kormány túlkapásaira, mert attól tartanak, hogy hazafiatlannak tartják őket abban a helyzetben, amikor a nacionalizmust túlhajtották.” – mondta.

Vasseur cikkeiben, könyveiben, dokumentumfilmjeiben arra a kérdésre keres feleletet, hogy tulajdonképpen kié a hatalom.

„A pénzvilág, a technológia, a félelem, a középszerűség? Minden munkámban ezek  kérdések térnek vissza. Azt gondolom, hogy Edward Snowdent egyáltalán nem érdekli az ismertség, inkább a helytállás a fontos neki. Előtte egy újság nagysága vagy renomméja nem a jószándék mutatója. Ő főként a függetlenséget tiszteli. Tudja, hogy ez milyen kényelmetlen, bizonytalan út. Ő is ezt választotta élete kockáztatásával. Valahányszor elfogad egy interjút, talán azt gondolja, hogy ez lesz az utolsó.”

Snowden nagyon visszafogott a sajtóval való kommunikálásban. Franciaországban a Human Rights Watch, az Amnesty International és a Zadig Productions készítették előtt filmjének promócióját. A San Franciscói székhelyű Freedom of the Press alapítvány elnökeként a médiának, mint demokratikus ellenhatalomnak és a szabad internetnek a szerepével foglalkozik.

Snowden magasra emeli a mércét az újságírói etika számára. Szerintem az újságoknak elkötelezett választásoknak kell eleget tenniük.

Annak ellenére, hogy egy hotelszobában kell élnie, virtuálisan ott és akkor van jelen a világban, amikor és ahogy akar. Ott volt a tribecói filmfesztiválon, vitatkozott a The New York Times-szal, beszélgetett Sergey Brinnel, a Google társalapítójával. A múlt évben még hangját is felvette Jean-Michel Jarre Exit című zenedarabjához. Néha még sétál is New York-ban egy Snowbot nevű mobilrobot segítségével.