Írolvasgondol

Ötven évvel ezelőtt adott otthont San Francisco a „Szeretet Nyarának” (Summer of Love), amely mindörökre kettéosztotta az amerikai kultúrát és megrengette az egész világot.

Az „ellenkultúra” akkor már egy ideje jelen volt. Az 50-es években tűnt fel, amikor a „beat-nemzedék” írói, költői fellázadtak a „Greatest Generation”, a háborús hősök ellen. Aztán Berkeley-ben létrejött Mario Savio vezetésével a Free Speech Movement, majd a michigani Ann Harborban a Students for a Democratic Society, amelynek szellemi vezére Tom Hayden volt. 1963 augusztusában zajlott le a nagy washingtoni békemenet, ahol Martin Luther King elmondta híres beszédét álmáról. Közben a feketék polgárjogi mozgalma mellett egyre élesebben bontakozott ki a vietnami háború elleni tiltakozás. Aztán 1967. január 14-én a San Franciscó-i Golden Gate Parkban megtartották az első „emberi együttlétet” (Human Be-In), ahol Timothy Leary, az LSD „prófétája” a hippik tömegét lelkesítette azzal, hogy lépjenek kapcsolatba saját belső világukkal, és hagyják el azokat a felesleges dolgokat, amelyeket a társadalom állít be fontosnak. („Turn on, tune in, drop out”).

A kulturális és generációs szakadás kirobbanása megérett. Fiatalok ezrei gyűltek össze Friscóban a Haight és az Ashbury utcák kereszteződése körül kialakult közösségekben, amelyeknek a Council for the Summer of Love adott irányt. A Grateful Dead együttes tagjai, akik már korábban részt vettek Leary tudattágító kísérleteiben, együtt laktak ennek a lerobbant negyednek egyik házában és rögtönzött koncerteket adtak olyan együttesekkel közösen, mint a szintén pszichedelikus gyökerű Jefferson Airplane, a Quicksilver Messenger Service, vagy a Janis Joplin fémjelezte Big Brother & Holding Company és megrendezték a „fantázia vásárát”. (Fantasy Fair). A Diggerek mozgalma megnyitotta a Free Store-okat, ahol pénz nélkül lehetett árut kapni, és akkor rosszul volt, ingyen kezelésben részesült a Free Cliniceken. A külvilág ezt az életformát azóta is gyakran egyszerűsíti le a „szex, drog és rock and roll” hármasára, miközben az emberi lét más dimenzióinak kutatása is folyt, amelyek ellentétesek voltak a szülők „amerikai álmával”. És közben az ugyancsak kaliforniai Monterey-ben 1967. június 16-18 között megrendezték az első nagy pop-fesztivált, amelynek hagyományai a mai napig élnek szerte a világon. A zenének köszönhetően vált globálissá a „Szeretet Nyara”, hiszen itt a fent említett zenekarok és olyan más amerikai kiválóságok is felléptek, mint a Simon & Garfunkel duó, Otis Redding, Booker T., a Byrds, a Buffalo Springfield, a Mamas and Papas (amely nemcsak a kor egyik időtálló himnuszát adta a California Dreamin’-nel, hanem vezetője, John Phillips, a szervezésben oroszlánrészt vállalt), hanem az óceán túlpartjáról is átruccant a The Who, Eric Burdon és az Animals, és ekkor vált saját hazájában népszerűvé az Angliában befutott Jimi Hendrix. Ezen is túl, a kortárs zene határainak ledöntéséhez nagyban hozzájárult a dél-afrikai Hugh Masakela és mindenekelőtt Pandit Ravi Shankar, aki a klasszikus indiai ragákkal okozott feledhetetlen perceket a közönségnek, és elindított egy nagy fizikai és spirituális zarándoklatot Kelet felé.

A „Szeretet Nyara” átterjedt az egész országra. New York-ban az East Village volt az epicentrum, voltak összetűzések a rendőrséggel a Tompkins Square parkjában, amikor a hatóságok megpróbálták lejjebb venni a koncertek hangerejét, vagy Abbie Hoffmannal, amikor társaival berontottak a Wall Street-i tőzsdére és hamis dollárok tömegét szórták az egymást taposó brókerek közé. És még abban az évben megszületett a korszak hangulatát, szellemét és követeléseit összegző, első, máig érvényes rock-musical, a Hair.

1967.október 6-án a szervezők úgy döntöttek, hogy megrendezik a Szeretet Nyarának temetését. Ez az üzenet arra utalt, hogy a mozgalom kiterjedt már az egész világra, a San Franciscói szikra szerepe véget ért, bár nem aludt ki, de aki cselekedni akart, annak nem kellett feltétlenül Kaliforniába mennie. A tiltakozást kiterjeszthette saját közösségében. Ez volt az egyik fő ihletője mindannak, ami 1968-at utánozhatatlan „csillagévvé” avatta a kortársak és az utókor számára egyaránt.

Mára San Francisco és környéke a digitális forradalom bölcsője lett, a Haight-Ashbury-ben egy kétszobás lakás havi bére legalább 5000 dollár. De a város ma is szabad szelleméről és sokféleség toleranciájáról híres, számos olyan eszme, amely 50 évvel ezelőtt itt vertek gyökeret, beépült az emberiség tudatába. És bár az amerikai társadalom kulturális kettéhasadása még mindig létezik – az öreg hippik aligha szavaztak Donald Trumpra – az „ellenkultúra” immár világörökségünk nélkülözhetetlen része.