A zene egyik legendája, minden idők egyik legkiválóbb producere, aki a 60-as évektől a 21. századig otthagyta nyomát mindenféle műfajon a raptől a country-ig, csodálatos hangokat fedezett fel és karriereket indított újra.
A 85 éves Clive Davisről The Soundtrack of Our Lives címmel dokumentumfilmet mutattak be az ischiai film- és zenei fesztiválon. A film Davis mellett Whitney Houston előtt is tiszteleg, akit ő fedezett fel 17 éves korában. „A világ legszebb hangja – mondja róla – úgy énekelt, mint egy istennő”.
Davis hihetetlen karrierje azonban Janis Joplinnal kezdődött. Ő volt az első énekes, akit szerződtetett. Eredeti szakmája ügyvéd volt, és a Columbia Records-nak dolgozott. Ötven évvel ezelőtt változtatott pályát, szenvedélyből. „Sohasem gondoltam volna, hogy muzikális fülem van. Azt sem, hogy tehetségem lenne mások tehetséget felismerni. Szegény zsidó családból származom, és mint ilyen, ügyvédnek kellett lennem” – emlékezik.
A Columbia 60-as évek végi fénykora hozzá kötődik. Olyan nagyszerű bandákat szerződtetett, mint a Chicago, a Blood, Sweat & Tears, a Santana, a Michael Bloomfield és Buddy Miles fémjelezte Electric Flag, dolgozott Bob Dylannel, a Byrds-szel, a Simon & Garfunkel duóval, később ugyancsak ő fedezte fel Bruce Springsteent. Segített a soul-zene olyan nagyasszonyainak visszatérésében, mint Aretha Franklin és Dionne Warwick, de ez már az Arista Records-nál történt, miután a Columbiát el kellett hagynia egy zavaros pénzügyi affér miatt. Ő indította el a lemezpiacon Patti Smith-t, átcsábította Lou Reedet és a Grateful Deadet, és aztán a 80-as évek elején jött Whitney Houston. A fiatalabb nemzedékekből az ő „gyermeke” Alicia Keys és Pink is.
Üzlettársai szeretnék már nyugdíjba küldeni, de a művészek kiállnak mellette és ő folytatja munkáját a 90-hez közeledve is.
Davis élete egyik mulatságos epizódjának tartja, hogy amikor Kenny G.-vel karácsonyi lemezt akart készíteni, a szaxofonos dühös lesz, mondván, hogy éppen a zsidó akarja ezt. Aztán végül túltette magát előítéletén és a műfaj egyik legnagyobb sikere lett. Legszebb korszakának ő is a 60-as éveket tekinti, amikor „látta a forradalmat”.
Ki volt a legbonyolultabb lelkivilágú zenész pályafutása során? „Mindenki az volt. A zenészek között senki sem normális, de megváltoztatják a világot”. Azt sajnálja, hogy Prince-szel nagyon keveset dolgozott, a legbüszkébb viszont arra, hogy újra fellendítette a hullámvölgyben lévő Santanát.
Davis alapított egy zenész-iskolát New York-ban, és szeretné, ha úgy emlékeznének rá, mint olyan emberre, aki mindig élen járt a zene korlátainak áttörésében. És a kedvenc dalai: „A Sound of Silence, Alicia Keys-től a Fallin’, Bruce Springsteen Because The Night-ja, Janis Joplin Peace of My Heart-ja, de gyakran gondolok az i Will Always Love You-ra és gyönyörű énekesnőjére.”
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
