Senki nem érezzen bűntudatot azért, hogy későn kelő, vagy későn fekvő. A tudomány kiderítette, hogy ezért (is) a gének felelősek.
A gének, amelyek meghatározzák, hogy melyik kronotípushoz tartozunk, a belső óránkban helyezkednek el. Ha ez az óra siet, akkor az ember a korán kelő típushoz tartozik, ha késik, akkor a későn kelő – későn fekvő típushoz – magyarázta a Le Nouvel Observateurnek Claire Leconte kronobiológus.
A világ népességének 25%-a későn kelő – későn fekvő, a másik 25%-a korán kelő – korán fekvő. A megmaradt 50%-ba tartoznak a szerencsések, akik aktívak korán reggeltől késő estig, A többiek számára az a legjobb, ha igazodnak a biológiai órájukhoz. Ez persze nem mindig könnyű, ha figyelembe vesszük a munka általi időbeosztást, illetve bizonyos társadalmi kötelezettségeket.
Annak korrekt meghatározására, hogy melyik kronitípushoz tartozunk, létezik egy 19 kérdésből álló teszt, amelyet még 1976-ban publikált Jim Horne és Olov Östberg az International Journal of Chronobiology-ban. Ez a teszt ma is elérhető az interneten. Hogy a kapott eredmény valós legyen, őszintén kell kitölteni – hangsúlyozza Leconte, hozzátéve, hogy ideális körülmények között, elszakadva a megszokott ritmusunktól, megkötöttségektől kell válaszolni. De ez nem sikerül mindenkinek. (http://www.cet-surveys.com/index.php - a cikk szerkesztője „mérsékelten koránkelőnek” számít ennek alapján).
Van egy másik támpont is a tipológia meghatározásában: egy 1999-ben írt tanulmányban kimutatták, hogy a korán kelők általában ősszel, télen születnek, a későn kelők pedig tavasszal és nyáron. Viszont az is megállapítást nyert, hogy a kronotípust illetően nincs különbség a férfiak és a nők között.
A kronotípus mellett az alvásszükséglet meghatározása is fontos. Egy nagy alvónak 9 órai alvásra van szüksége, míg egy kis alvónak hat óra is elég – állítják a neurológusok.
„Ez nagy igazságtalanság – mondja Leconte – a kis alvók a legszerencsésebbek, késő estig fenn tudnak lenni és reggel is viszonylag aktívak. A legbonyolultabb társasélete a korán kelő nagy alvónak van - különösen akkor, ha társa későn fekvő. Éppen ezért az ilyen párok között sok alkalmazkodásra, engedményre van szükség a harmonikus kapcsolat érdekében.”
Nem egyszerű a szakmai életük azoknak, akik nagy alvók és későn fekvők, különösen akkor, ha reggel 8-9 óra tájban kezdődik a munkaidejük, ugyanakkor éjfél előtt nemigen tudnak elaludni. Ilyenkor jönnek jól az olyan munkahelyek, ahol lépcsőzetes a munkakezdés, mert mindig vannak „korai madarak”, akikre rá lehet bízni a hajnali-reggeli beosztásokat, míg a „baglyoknak” maradnak az előbbiek által utált esti-éjszakai műszakok. A technológiai fejlődésnek köszönhetően azonban egyre inkább a „rugalmas” munkavégzés lesz az általános, és egyre többen lesznek azok, akik munkájukat abban a napszakban tudják elvégezni, amikor a legproduktívabbak.
Mindazonáltal a tipológiát nem lehet megváltoztatni, az erőltetett alkalmazkodás pszichés zavarokat okozhat. Magatartási terápiákkal azonban csökkenteni lehet a belső óra által diktált időeltolódásokat. A későn fekvőknek például nem ajánlott az időt még jobban kitolni számítógépezéssel vagy esti sportolással. A nehezebb esetekben gyógyszer is segíthet, bár ez felesleges függőséggel terhelheti az emberi szervezetet. Az ideális azonban a gének által megszabott ritmus betartása.
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Vén motoros 2017.09.08. 08:23:23
munkanélküli informatikus 2017.09.08. 12:14:37
a bagoly típusú embert, előbb-utóbb kirúgják, mert a munkaidő, első óráiban szinte használhatatlan. Aztán amikor épp kezdene belelendülni a munkába, akkor közlik vele, hogy menjen haza, mert vége a munkaidőnek.