Írolvasgondol

Göbölyös N. László blogja

Amerika megosztottsága Vietnamban gyökerezik 1.
1968/50 1.

vietnam.jpg

Számot vetni egy konfliktus minden vonatkozásával, miközben Amerikában még mindig véreznek a régi sebek. Ezt próbálta megvalósítani Ken Burns filmrendező Vietnam című monumentális dokumentumfilmjében, amelyet Lynn Novick rendező-producerrel közösen készített.

Az alkotó a Le Nouvel Observateurnek adott interjút.

-Filmjének nyitó jelenetében egy volt tengerészgyalogos mondja el, hogy a háború után 11 évvel tudták meg, egymásról a barátjával, hogy mindketten ott voltak Vietnamban. Ez annak idején érthet volt, de hogy van az, hogy azóta is vitakoznak arról, hogy valójában mi is történt? Elvégre a mai amerikaiak 65%-a a háború után született?

-Finoman szólva a háború nem igazán volt sikeres Amerikának. Ezért továbbra is kultiválták a sértődöttséget vagy a vitát, vagy úgy tettek, mintha elfelejtették volna. Ma a kutatásokkal és a források tömegével, amelyekhez a Vietnammal való kapcsolatok javulásával hozzá lehet jutni az archívumokban, közel lehet kerülni az országhoz, és a néphez. Továbbá azzal is, hogy a volt katonák elkezdenek beszélni, teljesebb képet kapunk és az idő múlását előnyünkre tudjuk fordítani. Még a francia közönség is, amely inkább Algériára fókuszál, megérti majd, hogy miért neveztem el az első részt Déjá Vu-nek. Minden, ami a franciákkal történt, később megtörtént velünk is.

-Ön azt mondja, hogy ez a háború végtelenül bonyolult volt, de nem lehet megelégedni azzal a megállapítással, hogy Amerika belebonyolódott egy egy távoli konfliktusba, amelyből nem sokat értett?

-Az alapmagyarázat viszonylag egyszerű. Ami nagyon bonyolult, az teljes képet adni. Tény, hogy nem voltunk érdekeltek egy politikai vitában. Nem volt elszámolni valónk, csak úgy tekintettünk magunkra, mint a baseball-bírók, akik jelzik a hibákat és szabályozzák az ütéseket. Ez lehetővé tette számunkra egy olyan tér létrehozását, ahol elfért egymás mellett az összes probléma, anélkül, hogy megmondanánk, mi volt ajogos és mi nem.

-Ritka dolog Amerika részéről, de Önök számításba vették a vietnamiak álláspontját is.

-Amit nem tesz meg senki. Az amerikaiak, ha Vietnamról beszélnek, csak saját magukról beszélnek. Nem szólnak arról a tényről, hogy volt egy ellenség és egy győztes, és egy szövetséges, Dél-Vietnam, amely ma már nem létezik. Mi viszont egy teljes képet akartunk alkotni, csaknem egy olyant, mint egy epikus regényt, sok emberrel, akik segítettek egy olyan háború ábrázolásában, amelyben a jó és a rossz leegyszerűsített kérdésének nincs sok értelme. A háborúban sok igazság létezhet. Rájöttünk, hogy bátorság nemcsak csatamezőn lehet, hanem egy háborúellenes ember erkölcsi és etikai dilemmáiban, vagy azéban, akik úgy dönt, hogy nem megy Vietnamba, és még el is hagyja az országot. Ezeket a dolgokat ritkán vesszük figyelembe.

Az a tény, hogy nincs a filmben interjú történésszel, lehetővé teszi az absztrakció elkerülését, az olyan érvelést, hogy „mi történt volna, ha…”. hogy győztünk volna, ha ezt a tábornokot felváltottuk volna egy másikkal. Mostanában gyakran hallani ezt az érvelést az USÁ-ban. Ez olyan, mintha azt mondanánk, hogy mi történt volna, ha a nácik megnyerik a második világháborút? Ez olyan, mint egy társasjáték, de én azzal csinálom a filmet, ami valóban történt.

-Ön bemutatja, hogy még Vietnamban sem beszélnek a volt katonák a háborúról. Ez a téma még ott sem megoldott.

-Amerikának, amely tízszer akkora, mint Vietnam, 58 ezer halott túl sok volt, de a vietnamiak hihetetlen veszteségeket szenvedtek egy viszonylag kis országban. Jogosult-e ennyi embert feláldozni céljainak eléréséhez? Nem tudták volna ezt elérni tárgyalásokkal? Nem köthettünk volna kompromisszumokat? – kérdezik maguktól. Azt gondolom, hogy Vietnam jelenleg nagy önvizsgálatot tart ezekről a kérdésekről és a film segít nekik ebben. Érdekes látni, hogy jó kapcsolatokat tart fenn egymással a két országban, ugyanakkor a háború mind a kettőben harag, frusztáció, bizonytalanság, bűntudat forrása marad.

vietnam-war-ken-burns-lynn-novick-ftr.jpg

-Olyan eseményről készített dokumentumfilmet, amelyet nem élt át. A háború vége felé akár be is hívhatták volna. (Ken Burns 1953-as születésű – GNL).

-Egyfajta arroganciával kezdtem bele a filmbe, mondván, végre olyasmivel foglalkozhatok, amit átéltem, de csaknem azonnal megszégyenültem, mert felfogtam, hogy mennyire nem tudok semmit. Rájöttem a tíz évi munka során, hogy mindaz, amit igaznak hittem, mennyire felszínes és sokszor hamis volt. Nem gondoltam volna, mondtam magamnak és ez elégedettséggel tölt el, hogy akik megnézték a film előzetesét, szakértők,volt katonák, ugyanezt mondták.

-Két dolog különösen megdöbbentő volt. Az egyik, hogy milyen elképesztő módon hazudtak az amerikai politikusok. Lyndon B. Johnson elnök 1965-től magánemberként bevallotta, hogy „nincs napfény Vietnamban”. Robert McNamara hadügyminiszter pedig ugyanabban az évben kijelentette, hogy a háború nem megnyerhető.

-És az amerikai népnek éppen az ellenkezőjét mondták. Ez már a kezdetén, Harry S. Truman elnökkel is így volt, amikor Ho Si Minh tesztelte kapcsolatunkat vele, azután, hogy kihirdette Vietnam függetlenségét 1945 szepteberében, Thomas Jefferson szavait idézve. Az OSS (a CIA elődje) ott nyüzsgött körülötte. Aztán hirtelen jött a hidegháború.

A külpolitikai döntéseket Trumantól Fordig bezárólag nyilvánvalóan a belpolitikai megfontolások határozták meg, az újraválasztás tétje. Ez így volt Trumannél, talán igaz Eisenhowerre, biztosan igaz Kennedy, Johnson és Nixon esetében.

-A másik meglepetés Nixon elképesztő árulása volt, ahogy az általa titokban ösztönzött dél-vietnamiak megtorpedózták a békeegyezményt, amely kockáztatta volna 1968-as megválasztását.

-Ugyanez a vita folyik ma Trump választási kampánya és az orosz kapcsolatok kérdésében. Minél inkább változik valami, annál inkább ugyanaz marad. Elég hihetetlen. Ami Nixon árulását illeti, a verziót, ami a filmünkben van, megerősített egy új kutatás. Mint ahogy Johnson elnök kiáltotta a Kongresszusban Everett Dirksennel republikánus vezetőnek, és barátjának: „Igen, ez árulás!”.

Olyan képünk van Richard Nixonról, hogy a külpolitika zsenije és a belpolitikában paranoiás, de valóban az aggodalma amiatt, hogy Johnson nyilvánosságra hozza árulását, vezette a Watergate önpusztító és bűnös tettéhez.

-A háború ölte meg a bizalmat – mondja az ön filmjében egy volt tengerészgyalogos. Ön szerint az a megosztottság, amelyet most él át Amerika, a vietnami háborúra vezethető vissza,

-Igen, Azt gondolom, hogy sok köze van hozzá a vereségnek. Odáig vitte az embereket, hogy nem vették tudomásul ezt a háborút, vagy magukba zárkóztak egy egy olyan érvelési szellemben, amely megosztotta az embereket aszerint, hogy a háború mellett vagy ellen voltak. Ez a megosztottság egészen a mai szuper-partizán világig tartott, amit ma ismerünk.

Annyi zavaró hasonlóság van a két korszak között! Akkor kezdtem el dolgozni a filmen, amikor Barack Obama még el sem indult az elnökségért. Bemutathatnám úgy is a munkámat, hogy tíz év óta dolgozom egy filmen az adminisztráció elleni amerikai tömegtüntetésekről. Mondhatnám, hogy egy szétszórt Fehér Házról, a kiszivárgásokról, egy elnökről, aki azzal vádolja a sajtót, hogy hazudik, és kitalál történeteket, hogy ellopott titkos dokumentumok tömegéről van szó, amelyek aztán a közszférába kerülnek és destabilizálják a politikai párbeszédet. Vagy egy aszimmetrikus háborúról, amely aláássa az amerikai hadsereg hitelét, vagy vádakról egy politikai kampány ellen, amelyet azzal gyanúsítanak, hogy kapcsolatba lépett egy idegen hatalommal egy választás befolyásolására.

-Hogyan tudta Amerika megismételni Irakban azokat a hibákat, amelyeket Vietnamban elkövetett? A revizionisták miatt, akik azt állították, hogy lehetett volna győzni Vietnamban?

-Nem tudom, de az biztos, hogy van ebben a témában egy felületes és politikai elmélet. Tény, hogy az emberi természet nem változik, meghatározója az eseményeknek. Példákat tudnék felsorolni arról, hogy korszakunk miben hasonlít a polgárháborúhoz, vagy a szesztilalom korához.

-Vietnam után az ország nem kezelte-e a háborút a főleg kisebbségekből és szegényekből álló professzionális katonák dolgának annyira, hogy az már szinte absztrakcióvá vált az amerikaiak többsége számára?

-Nem mondanám. Ami most van, az egy profi hadsereg, de veszteségei vannak, mert el van különítve az ország többi részétől, mivel nincs hadkötelezettség, nincs sorozás.

A hadseregben sok kisebbségből származó szolgál és sokan vannak a szegényebb osztályokból valók is. De így volt ez a második világháború és Vietnam idején is. Az adminisztráció Vietnammal azt érte el, hogy minél tovább tartott a háború, annál népszerűtlenebb lett. Ezért az volt az elképzelése, hogy meg kell szabadulni a kötelező katonai szolgálattól és csinálni egy profi hadsereget. De az emberek többsége számára ez absztrakttá válik.

(folyt.köv.)

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

maxval bircaman bácsi szeredőci mélyelemző · http://bircahang.org 2017.10.17. 08:40:05

Amikor egy nagyhatalom felfuvalkodott átlagemberei hirtelen kollektívan rádöbennek: egy náluk sokkal gyengébb állam képes volt legyőzni őket.

Ez valóban sokk, de mégis pozitív, felszabadító sokk.

Oroszországgal ez volt az afganisztáni élmény: hatása nagyon pozitív, ma az átlagorosz már nem érzi magát a világ urának.

Amerikának kell még egy hatalmas vereség, hogy elérjenek ugyanide. Kívánom ennek mihamarabbi bekövetkezését.

Treff Bubi 2017.10.17. 09:32:57

@maxval bircaman bácsi szeredőci mélyelemző: viszont ezzel egy másik fél háborús szenvedéseit és veszteségeit is kívánod, hol marad az altruizmus?:) A 2. iraki háború egyébként már majdnem ilyen volt, legalábbis abban a tekintetben, hogy a nagy garral hangoztatott tömegpusztító fegyvereket végül nem találták sehol.

Szalay Miklós 2017.10.17. 09:58:45

Egy alapos kis összefoglaló a háborúról, és hogy mit lehet tenni egy békésebb világért:

egyvilag.hu/temak.shtml#temaid077

(A legfelső sor a kép tetején, "Politikai konfliktusok". Az írás doc és pdf formátumban tölthető le. Ez egyébként egy nagyobb mű egy darabja, mely megpróbálja módszeresen, de azért érthetően elmagyarázni, hogyan működik a világ.)

Ajánlom továbbá a "Demokrácia és diktatúra" és a "Baloldal-Jobboldal" részeket is, témába vágólag.

eszkütyü 2017.10.17. 09:59:00

"...Why do they always send the poor?"

Duplaxiii 2017.10.17. 10:02:34

Milyen megosztottság?
Amerikában történelmileg két pólus van és az aktuális folyamatok alapján dönt a népük.
A megosztottás most lett, a globalizált, internetalapú aktivisták térnyerésével, ezek már nem a háborúellenes tüntetők kategóriája, hiszen nem a "fiaink hazahozatala" miatt tüntetnek és harcolnak, hanem az életmód megváltoztatása miatt és a megosztást erre használják fel.
Miért nem olvashatok soha a másik oldaltól is véleményeket?
Most, ez a poszt is, és az idézett forrásai is csak az egyik felet szerepelteti, mindent erre épít fel, mint egy konkrét és kizárólagos tényre és még a történelmet is ennek megfelelően törzítja.
Szeretném, ha mi magyarok csak tizedennyire lennénk megosztottak...
Jelzésértékű, hogy először a mostani elnökválasztást követően léptek színre azon csoportocskák, akik nem fogadták el a nekik nem megfelelő többségi döntést és azonnal új választásokat követeltek. Ez még a kis Bush esetében sem volt, pedig az is Vietnam utáni korszak.
A pszotoló olvasgasson bele az Index címlapjaiba! Itt mára napi szintű a Trum ellenes hazudozás! UNESCO kilépés == Trump!!! Hertha térdelés == TRUMP!
Itt a megosztást ki csinálja? Vietnam?
Globalizált aktivisták, Facebook neoliberális internacionalista szélsőbalosok.
Ugye amnyira megosztott az USA, hogy Obama megígérte kivonul Irakból, kapott valami pici díjat is, majd maradt, sőt növelte a részvételüket.
De akkor ilyen írások még nem jelentek meg. Ha a szopató Clinton elvtelen felesége nyert volna, akkor is egységes lenne Amerika.
Most, hogy az "őslakosok" fellépnek a gendercsapatok tervei ellen, azonnal megosztott Amerika, azonnal Vietnam.

Duplaxiii 2017.10.17. 10:07:40

@maxval bircaman bácsi szeredőci mélyelemző:
Birka! Ezt sokakdszor vitatjuk.
Amerika nem azért "vesztett" mert nem tudott volna nyerni, hanem mert az egyébként zseniális elnök, Johnson buta módon betartotta a megállapodásokat, a szerződéseket. És a szovjet és kínai segítséggel harcoló északi partizánok ezzel szándékosan visszaéltek.
A történelemkönyvekben már dokumentálva van, még az amerikai pilóták is döbbenten kérdezték: miért??? Miért kell visszafordulniuk, amikor már látják a bázisokat, az ellenség stratégiai háttérrendszerét.
Egy gombnyomás lett volna és az egész nem így történik.
De Johnson erre adott utasítást, a szerződések betartására, míg a vietkongok meg ezeket megszegték.

Rich.mond 2017.10.17. 10:14:56

Azért Vietnam már tört borsot pár nagyhatalom orra alá - Kína, a mongolok, japánok. A vietnami hadsereg mindig is félelmetes ellenfél volt. Ráadásul alapvetően nem is győzték le az amerikaiakat, inkább utóbbiak "untak rá" a háborúra, hazai nyomásra.

maxval bircaman bácsi szeredőci mélyelemző · http://bircahang.org 2017.10.17. 10:44:16

@Duplaxiii:

A tény: vesztettek. A magyarázkodás érdektelen. A hadtörténelmet a győzelmek határozzák meg, nem a "majdnemnyertönk" típusú halandzsák.

Az ellenség gyenge pontjaival való "visszaélés" = sikeres stratégia.

Le Orme 2 2017.10.17. 11:24:51

A cikben a legérdekesebb, hogy Göbölyös N László írta/fordította. Remélem, nincsenek benne olyan félrefordítások, mint a Genesis könyvében.

Göbölyös N. László 2017.10.17. 11:56:08

@Le Orme 2: A Genesis-könyv 30 éve jelent meg, és bizonyos, tőlem független körülmények miatt három hét alatt kellett megírnom. Tudom, hogy sok benne a hiba. Kár, hogy 30 év után ez jut eszedbe rólam...

Le Orme 2 2017.10.17. 15:11:14

@Göbölyös N. László: Elnézést kérek, nem voltam elegáns. Jelentős, fontos a Genesis könyv.

Göbölyös N. László 2017.10.18. 02:45:42

@Le Orme 2: Semmi baj, tényleg sok benne a hiba. Ha most írnám, egészen más lenne. Különösen annak fényében, hogy azóta találkoztam a Nagy Ötös valamennyi tagjával, sőt, Steve Hackett-tel szinte már haverok vagyunk, a Djabe révén...

Írolvasgondol

Érdekességek a nagyvilágból, élmények és vélemények közvetlen és tágabb környezetemből, szépírói, műfordítói munkáim

Címkék

18+ (12) 19.század (4) 1968 (16) 20.század (5) 60-as évek (5) Afrika (12) afro-amerikaiak (3) agy (22) agykutatás (3) Albert Einstein (4) Alfred Hitchcock (5) állatvilág (56) álmatlanság (3) álom (13) alvás (9) Amazonas (4) Amerika (4) anatómia (3) Anglia (30) Antarktisz (5) antiszemitizmus (4) antropológia (10) árverés (7) ASL (3) Auschwitz (3) Ausztrália (11) Ausztria (10) autó (6) autóipar (4) Ázsia (4) balkezesség (5) Barcelona (3) Beatles (16) béke (5) Belgium (8) best-seller (3) beszéd (6) betegség (6) Bill Gates (5) biológia (60) biztonság (6) blog (16) blues (3) Bob Dylan (3) Boileau-Narcejac (12) boksz (3) boldogság (8) botanika (3) Brazília (7) Brexit (5) bűnözés (6) bűnügy (44) cetfélék (3) Charlie Chaplin (3) Chile (4) ChristianK (19) CIA (4) Claude Monet (3) család (16) Csendes-óceán (6) csillagászat (36) csokoládé (4) Dánia (8) David Bowie (3) Déli-sark (3) demokrácia (6) depresszió (9) digitális (5) digitalizáció (3) diktatúra (5) dinoszauruszok (4) diszkrimináció (5) divat (30) Djabe (11) DNS (10) dohányzás (3) dokumentum (3) dokumentumfilm (8) Donald Trump (8) drog (5) Egészég (6) egészség (92) Egészség (16) egyház (12) Egyiptom (22) elektronika (5) élelmezés (6) élelmiszer (4) élet (42) Élet (3) életkor (3) életminőség (3) Életmód (19) életmód (154) életrajz (5) ellenkultúra (3) elnökválasztás (4) élővilág (14) ember (8) emberiség (3) embrió (4) emlékezet (4) ENSZ (4) építészet (16) erdő (5) erkölcs (6) erőszak (5) erotika (6) érzelem (5) érzelmek (4) Északi-sark (3) Etiópia (3) étrend (5) EU (3) Európa (23) évforduló (55) evolúció (5) Facebook (8) fák (11) farkas (3) fasizmus (8) Federico Fellini (4) fegyver (3) fegyverek (3) felfedezés (3) felmelegedés (4) felmérés (6) fenntarthatóság (12) fenntartható fejlődés (3) fény (5) Ferenc pápa (5) férfi (4) festészet (12) fiatalok (7) film (36) Film (8) filoszemitizmus (8) filozófia (14) Finnország (11) Firenze (3) fizika (9) Föld (23) földönkívüliek (6) földrajz (7) Földrajz (4) földrengés (5) földtörténet (4) forradalom (3) fotó (12) Fotó (8) fotográfia (4) Fotográfia (3) Franciaország (187) Frank Zappa (4) függőség (5) Fukusima (3) futball (9) gasztró (3) gasztronómia (34) gazdaság (18) genetika (13) geológia (32) George Orwell (4) Gina Lollobrigida (3) globális felmelegedés (12) globalizáció (3) Göbölyösné Németh Mária (12) Göbölyös N. László (81) Gondolkodom (7) gondolkodom (48) Google (6) Görögország (6) gravitáció (3) gyász (5) gyerekek (3) gyermek (3) gyermekek (15) gyilkosság (13) gyógyítás (8) háború (20) hacker (3) hagyomány (8) haj (3) hajózás (6) halál (15) halálozás (8) hang (6) hatalom (3) házasság (5) hidegháború (5) Himalája (4) hippik (3) híresség (10) hit (5) Hitler (5) Hold (13) Hollandia (31) Hollywood (8) Holokauszt (5) holokauszt (17) home office (3) Homo Sapiens (3) horror (14) humor (3) hurrikánok (3) hús (4) I.világháború (9) idegenforgalom (5) idő (4) időskor (3) II.világháború (25) ikrek (3) impresszionizmus (3) India (13) Indonézia (4) informatika (11) intelligencia (8) internet (26) ipar (12) Irak (4) Irodalom (15) irodalom (150) iskola (6) iszlám (7) iszlám állam (3) Itália (5) Izland (5) Izrael (28) Japán (28) járvány (6) jazz (7) jégkorszak (3) Jeruzsálem (3) Jimi Hendrix (4) jog (8) John F. Kennedy (5) John Lennon (6) jövő (10) Kanada (23) Karácsony (3) karantén (3) katasztrófa (15) katolicizmus (3) kávé (3) képzőművészet (35) kereskedelem (3) kereszténység (4) kiállítás (7) Kína (19) királyság (3) klíma (15) klimaváltozás (3) klímaváltozás (28) kollázsregény (13) költészet (13) Kolumbia (5) kommunikáció (6) kommunizmus (5) könyezetvédelem (3) könyv (14) környezet (4) környezetvédelem (163) koronavírus (6) középkor (9) közlekedés (23) közösség (7) közösségi háló (6) közösségi média (10) krimi (13) kriminovella (13) krokodil (3) Kuba (3) kultúra (15) Kultúrtörténet (3) kulturtörténet (11) kultúrtörténet (56) kutatás (16) kutya (12) látás (3) Led Zeppelin (4) légszennyezés (6) lélektan (9) Lengyelország (9) Leonardo Da Vinci (3) Leonard Cohen (6) levegő (4) levelezés (3) (3) London (7) macska (4) Madagaszkár (3) madarak (6) maffia (13) mágneses tér (3) Magyarország (100) Marcello Mastroianni (4) marihuána (4) Marilyn Monroe (3) Marokkó (3) Mars (7) matematika (6) média (66) meditáció (3) medve (3) megújuló energiák (5) memoár (3) menekültek (3) mese (7) mesterséges intelligencia (33) meteorológia (8) Mexikó (14) mezőgazdaság (7) Michelangelo (4) migráció (3) migránsok (3) Milánó (4) mítosz (5) mobiltelefon (3) molekulák (3) mozgás (5) mozi (184) műanyag (6) műemlék (5) Muhammad Ali (6) múlt (5) munka (20) munkahely (7) művészet (22) múzeum (3) nacionalizmus (3) nácizmus (27) Nagy-Britannia (135) Nap (6) Napóleon (6) NASA (15) neandervölgyi (7) Neil Young (6) nemek (3) Németország (43) népesség (4) nevelés (23) New York (10) (8) Nobel-díj (5) nők (24) Norvégia (12) növények (3) nukleáris (6) nyelv (8) óceánok (9) ókor (35) ökorendszer (3) okostelefon (5) oktatás (12) Olaszország (225) olvasás (5) on-line (3) Orhan Pamuk (3) Oroszország (27) orvostudomány (34) Oscar Wilde (3) őskor (14) őslénytan (15) összeesküvés-elmélet (3) őstörténet (11) Pablo Picasso (3) Párizs (5) párkapcsolat (17) Parkinson-kór (3) Peru (7) Pier Paolo Pasolini (3) pihenés (3) Pink Floyd (4) piramisok (5) pók (4) polgárjogi mozgalom (3) politika (42) Pompei (5) pop (3) Portugália (5) pszichiátria (5) pszichológia (74) punk (3) rabszolgaság (3) rasszizmus (5) reciklálás (5) régészet (99) rejtély (3) reklám (4) relaxáció (4) remake (3) reneszánsz (11) repülés (5) robot (8) Rock (38) rock (68) Rocky (3) Rolling Stones (4) Róma (12) Római Birodalom (16) Románia (3) rövidlátás (3) sajtó (3) sakk (4) sci-fi (9) Shakespeare (7) Skócia (6) soul (3) Spanyolország (33) spirituális (12) sport (26) Stanley Kubrick (5) Steven Spielberg (3) Steve Hackett (3) Steve Jobs (3) stressz (7) Svájc (12) Svédország (24) Sylvester Stallone (3) szabadidő (3) Szardínia (3) Szaúd-Arábia (3) szegénység (3) szelfi (4) szem (5) személyiség (4) szennyezés (4) szerelem (14) szex (16) szexualitás (3) Szibéria (3) Szicília (4) Sziliciumvölgy (3) színház (21) szocio (52) szorongás (3) Szovjetunió (8) Sztálin (3) sztárok (4) sztárvilág (3) születésnap (4) szülők (3) szürreális (8) szürrealizmus (3) találmány (5) tánc (3) tanulás (4) táplálkozás (13) Társadalom (31) társadalom (185) technika (62) technológia (23) Tejút (3) temetkezés (3) tenger (3) tengerek (5) természet (52) természetvédelem (7) terrorizmus (21) tetoválás (3) Titanic (5) titkos szolgálat (3) tizenévesek (3) Törökország (6) történelem (386) tudomány (331) turizmus (10) tv (4) UFO (5) Új-Zéland (10) Ukrajna (3) Umberto Eco (3) UNESCO (3) univerzum (9) urbanizáció (19) űrkutatás (34) USA (455) utazás (11) üzlet (6) válás (3) vallás (26) Van Gogh (4) várandósság (3) Vatikán (10) vélemény (5) Velence (8) vendéglátás (7) videójáték (3) Vietnam (11) világegyetem (3) világörökség (4) világpoézis (8) víz (9) Vörös Brigádok (4) vulkán (5) vulkánok (4) Wales (3) Woody Allen (4) world music (3) Yellowstone (3) Zene (146) zene (31) zsidóság (21) Címkefelhő

Friss topikok

Facebook oldaldoboz

süti beállítások módosítása