A legelterjedtebb és legelítéltebb emberi praktika, a pletyka, már régóta foglalkoztatja a tudósokat, akik egyetértenek abban, hogy ez egy fejlett társadalmi képesség, amelyet nem lehet elintézni azzal, hogy emberi gyengeség.

Robin Dunbar evolucionista pszichológus szerint az első emberek intelligenciája fejlődött azzal, hogy a tűz köré ülve mondtak el a törzs tagjairól részben igaz, részben hamis történeteket. Egy új kanadai kutatás megerősíti, hogy a pletyka fejlett társadalmi képesség, és interszexuális viselkedési taktika. Kísérletükben 290, 17 és 30 év közötti diák vett részt. Három kérdőívet kellett kitölteniük. Az első az azonos neműek között folyó versenyt mérte, különös tekintettel a szerelmire. A másik kettő a pletykálási hajlamot és a pletyka megítélését.

Az eredmény azt mutatta, hogy a nők hajlamosabban a pletykálásra, és a „kibeszélt” személy fizikai jellemzőire koncentrálnak, míg a férfiak inkább riválisaik szakmai eredményeit szólják le. Vagyis a pletykálás szorosan összefügg az érzelmi versengéssel és nem lehet úgy kezelni, mint megvetendő női sztereotípiát vagy jellemhibát.

De a pletyka, ezzel együtt helyrehozhatatlan károkat okozhat, mint erre millió példát ismerünk akár saját környezetünkből, akár a hírességek világából. Sokszor rajta marad akkor is, amikor kiderül, hogy nem igaz és annak a viselkedésén is nyomot hag, aki annak idején hallotta a pletykát. Mark Twain mondta találóan, hogy a pletyka már körüljárta a világot, amikor az igazság még csak a cipőjét készül felvenni. A kétely, hogy „hátha mégis igaz” sokszor egy életre megmarad.