Írolvasgondol

A gyereknevelés nem könnyű dolog. Ezer kérdés merül fel a szülők előtt: boldog lesz-e? Bízik-e majd önmagában? Hogyan éri majd el ezt? Anne Bacus francia orvos-pszichológus ad erre vonatkozóan tanácsokat a Le Figaro olvasóinak.

A bizalom viszonylag stabil adottság, évek során épül fel a gyermekben annak függvényében, hogy mit kap kívülről és mivé lesz önmaga. Egy önmagában bízó gyermek ismeri a korlátait és a pillanatot, amikor segítséget kell kérnie egy adott feladat elvégzésére, amelyre egyedül képtelen lenne. Ahogy múlik az idő, nő az önbizalma. De mit tegyünk, ha a  gyerek nem bízik önmagában? Semmi sem végleges, annál is inkább, mivel a serdülő korban minden megkérdőjeleződik – magyarázza a pszichológus.

Fontos a gyermek bátorítása („Jól csinálod, büszke vagyok rád”), de ez nem elég. Az kell, hogy a gyermek is elégedett legyen a munkájával. Ehhez az is kell, hogy olyan feladatokkal bízzuk meg, amelyeket képes elvégezni és hagyjuk olyan problematikus helyzetbe kerülni, amelynek megoldásához gondolkodnia kell. Az önbizalmat a gyakorlati siker erősíti. Hagyni kell a gyereket kísérletezni. Ha elhibázza, nem történik tragédia. Jó, ha megtapasztalja, hogy a kudarcok is részei az életnek. Utána azonban segíteni kell abban, hogy helyesen dolgozza fel, ne süllyedjen bele abba a gondolatba, hogy neki nem sikerül semmi.

A mai szülők hajlamosak agyonvédeni gyermekeiket, ezek a „helikopter-szülők”. Egyensúlyozni kell a gyerek biztonsága és önállósága között. Ha túlságosan vigyáznak rá, elveszti az önbizalmát, mert azt gondolja, hogy nem képes magára vigyázni – figyelmeztet Bacus.

És ha a serdülőnek nincs önbizalma? Mivel a gyerek általában a szülői példát követi, tanácsos ennek hangot adni. Például, ha a szülő tart az autóvezetéstől, mégis kell vezetnie, nem dramatizálva, de mégis meg kell jegyezni, és a gyerek segítségét kell kérnie ennek a félelemnek a legyőzéséhez.