Luigi Boitani olasz professzor a legnagyobb farkas-szakértő Olaszországban. Ő cáfolta a La Stampában a farkasokkal kapcsolatos téves ismereteket és vázolta e vadak jelenlegi állapotát.

A legelterjedtebb hamis nézet, hogy a farkasokat az ember honosította meg újra Olaszországban. Ilyesmi soha nem történt egész Európában. A farkas, ha megvannak a megfelelő feltételek, szaporodik és a fiatalok vándorolnak, hosszú utakat tesznek meg. Sok adat bizonyítja ezt, pl. egy követő örvvel figyelt példány Parmától eljutott Nizzáig, egy másik pár pedig Barcelonáig.

Az is téved.s, hogy a farkasok csak a hegyekben élnek.  Elmerészkednek a lakott településekig, éjszaka ott kószálnak. „Gyakran közöttünk vannak, de csak akkor veszünk erről tudomást, amikor havazik, és megmaradnak a nyomok” – mondja Boitani.

Azt mondják, hogy a farkas titokzatos állat és a tudósok szinte semmit sem tudnak róla, pedig nem így van. Tudják, hogy a kihalás szélén álltak, hogy az 1970-es években az Appenninekben alig 100-200 farkas élt, de ma már 2000-re szaporodtak, védettek, bőven van zsákmányuk és már nem veszélyeztetettek. Most már a következő lépés a racionális együttélés megszervezése.

És ez már nehezebb dolog. Egyrészt védeni kell az egészséges, életképes farkaspopulációt, másrészt a marha- és birkatenyésztők érdekelit. A kettőt nehéz összehangolni. Hallgatólagosan rá lehet hagyatkozni az orvvadászokra, de ez elfogadhatatlan, mivel az orvvadász ott és azt a farkast lövi le, amelyre alkalma nyílik. Gyakran nem is fegyverrel pusztítja, hanem mérgezett táplálékkal.

A racionális stratégiának hátom pillérre kell támaszkodnia a károk megelőzésére, megtérítésére és jól meghatározott feltételek közötti kilövésre.

Prevenciós eszköz lehet a pásztorkutya. Ebben Olaszország jó helyzetben van, a marammano, vagy abruzzói fajta olyan jól végzi feladatgát, hogy még az Egyesült Álllamok is importálja, és kitenyészetették a prérifarkasok ellen, mivel ezek ott sokkal több kárt okoznak, mint a farkasok.

Jól működnek a villanykerítések, de ezt csak kisebb területeken lehet alkalmazni, de még ott is szükség van pásztorra, és kutyára.

Az egészséges és életképes farkasok megőrzésének lebecsült, de drámai probléma a hibridáció.

Még az Európai Bizottság is foglalkozik vele. A farkas és a kutya hibridjét eliminálni kell, mert veszélyezteti a fajta tisztaságát. Sajnos az Appenninek egyes területein a farkasok 30-40%-a hibrid. Ráadásul ezek agresszívebbek, nappal is támadnak, veszélyesebbek az emberre, mint a farkas. Ha egy magányos nőstény farkas párosodni akar, és találkozik egy kóbor kutyával, párosodik is vele. „Van egy kivételes film, amelyet a Basilicata tartománybeli Vulturében vettünk fel egy tüzelő nőstényfarkasról egy him farkassal és két kutyával a nyomában. A kóbor kutya egy másik probléma…” – mondja Boitani professzor.