Tizenhat éves korában ment férjhez először, húsz évvel később már halott volt. Marilyn Monroe szerencsétlen élete máig foglalkoztatja a rajongókat és a médiát.
Sok híres emberrel volt kapcsolata, csak hárman voltak, akik feleségül vették. Mindegyik házasságát szenvedély, harag, féltékenység jellemezte és mind viharosan ért véget.
Norma Jeane Mortenson néven anyakönyvezték az 1926. június 1-én ismeretlen apától született kislányt. Skizofrén édesanyja, Gladys Monroe sokáig elhitette vele, hogy Clark Gable lánya. Marilyn élete utolsó filmjét éppen az Elfújta a szél már öregedő sztárjával játszotta, és egyfajta pótapát is keresett benne kudarcokkal teli magánéletével szemben. Gyerekként árvaházakban, nevelőszülőknél hányódott, és 16 évesen, hogy szabadnak érezhesse magát, hozzáment szomszédjuk fiához, James Dougherty-hez, egy 20 éves fiatalemberhez, a középiskola amerikaifutball-csapata volt kapitányához, aki akkor már a Lockheed repülőgép cég hadiüzemében dolgozott.
„Azért házasodtunk össze, hogy ne kelljen visszamennie menhelyre, de szerelmesek voltunk” – mesélte Dougherty 2005-ben a Los Angeles Times-nak. James azonban két évvel később elszegődött egy kereskedelmi hajóra, Norma Jeane-t pedig szerződtette egy fotómodell-ügynökség, ami karrierje kezdetét jelentette. A válási papírokat a férj Sanghajban kapta meg 1946-ban. „Feleségem szerződést akart aláírni a 20th Century Fox-szal és abban benne volt, férjezettként nem szerződnek vele. Nyilván nem szerettek volna egy terhes színésznőt kapni” – emlékezett Dougherty. A válás még abban az évben kimondták, és soha többé nem találkoztak.
A színésznő, akit már Marilyn Monroe-ként ismert a világ. második házasságát 1954-ben kötötte Joe Di Maggióval, a New York Yankees legendás baseball-játékosával. Marilyn kezdetben találkozni sem akart vele, mert úgy vélte, túlteng benne az egó, de Di Maggio szerény viselkedése végül meghódította. Hamar kiderült azonban, hogy valójában uralkodni akart feleségén. Ő akarta megszabni, hogy milyen filmekben vállaljon szerepet és végtelenül féltékeny volt. A csepp a pohárban az a híres jelenet volt, amikor a metróalagút huzata felcsapja Marilyn szoknyáját a Hét évi vágyakozásban.
Di Maggio azonban a maga módján imádta a színésznőt és megpróbálta visszahódítani. Ez ugyan nem sikerült neki, de jó barátok maradtak. Jerome Charyn amerikai író állapította meg róla, hogy ő volt az az ember, aki a legjobban szerette, de aki a legkevésbé ismerte Marilynt.
1956-ban a soron következő férj Arthur Miller, a pályája csúcsán lévő író volt. Miller már megírta Az ügynök halálát, A salemi boszorkányokat, de Monroe mögött is már olyan filmek voltak, mint az Aszfaltdzsungel, a Niagara, vagy a Szőkék előnyben. A kegyetlen sajtó csak úgy emlegette őket, hogy „a kelekótya és az értelmiségi”.
1958-ban Marilyn eltűnt egy időre a vászonról, miután 1957 augusztusában elvetélt. 1959-ben tért vissza az azóta klasszikussá vált gengszterfilmparódiával, a Van, aki forrón szeretivel, amelyért Arany Glóbuszt kapott. Népszerűsége csúcsára ért, de egyre depressziósabbá vált.
A Szeressünk! forgatása alatt 1960-ban viszonyt kezdett Yves Montand-nal, de idilljük hamar véget ért, amikor a francia színész közölte vele: nem hajlandó otthagyni feleségét, Simone Signoret-t. A film megbukott, és ez is rontott Marilyn állapotán. Pszichiáterhez fordult, de ekkor már az alkohol és a gyógyszerek rabja volt.
Millerrel 1961-ben váltak el és másfél évvel később, 1962. augusztus 5-én Marilynt halva találták ágyában. A törvényszéki orvosi jelentése „valószínű öngyilkosságot” állapított meg, amelyet „véletlen gyógyszer-túladagolás okozott.” Monroe halála körül a mai napig sok a kérdőjel, a legismertebb verzió, hogy a labilis színésznő kezdett kényelmetlenné válni magas rangú szeretőjének, John F. Kennedy elnöknek, aki öccsével, akivel állítólag még osztozott is Marilyn kegyeiben, közösen döntötték el, hogy el kell őt tüntetni.
A három nappal később megrendezett temetésre 31 embert hívtak meg, de a temető kapuja előtt 500 csodálója rótta le tiszteletét. Miller távol maradt. Később egy esszéjében ostorozta a „síró-rívó publikumot”, amelynek nagy része volt felesége tönkretételében és keményen támadta a „kamerák és egyéb barbárságok cirkuszát”.
A temetést Joe Di Maggio szervezte, aki távol tartotta a nagy hollywoodi sztárokat, köztük Frank Sinatrát, akiket ő is felelősnek tartott a színésznő haláláért. A People archívumai tanúskodnak arról, hogy Di Maggio 1999-ben bekövetkezett haláláig hetenként kétszer hat szál rózsát helyezett el Marilyn sírján.
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
