Angol kifejezés a „Hothouse Earth”. Ez már előfordult a múltban is, amikor az atmoszféra tele volt olyan gázokkal, mint a széndioxid, és nem volt jég. Ma azonban az ember módosítja a klímát és minden túl gyorsan történik. Bolygónk jövője egy hajszálon függ. A Párizsi Egyezmény, ha egyáltalán megvalósul, lehet, hogy nem lesz elég annak megakadályozására, hogy a tengerek felfalják a partmenti városokat, hogy ne váljanak sivataggá a megművelt földek.

A PNAS-ban publikált tanulmányában a Stockholm Resilience Center arra figyelmeztet, hogy a helyzet rosszabb a vártnál. A klimatológusoknak az a véleményük, hogy tartani a globális felmelegedést két fokkal a nagy ipari forradalom előtti szint felett, nehezebb lesz, mint gondolták. És ha nem sikerül, beindul a dominó-hatás, amelyet nem lehet megállítani.

Most egy kicsit több, mint másfél fokkal van melegebb, mint másfél évszázaddal ezelőtt. Az év átlag emelkedés 0,17 fok. A 2 foknál nagyobb felmelegedés katasztrofális lenne. A modellek azt mutatják, hogy a tengerszintek mininum 10, maximum 60 méterrel emelkednének. New York, Miami, Róma víz alá kerülnének, a velencei Szent Márk templomnak csak a tornya látszanának,  közben lennének rendkívül száraz időszakok, és egyre szélsőségesebb természeti jelenségek, amelyek a mezőgazdaságot sújtják és tömeges migrációt okoznak, ezzel destabilizálnák a társadalmakat.

A további felmelegedéssel elsőként a hegyi és a sarki nyári jegek olvadnak el, teret engedve a tengereknek, amelyeknek a jégnél sötétebb színe több meleget nyel el, mint a fehér jég, viszont a nap energiájának nagy részét  visszavetíti az űrbe. Ez növeli a tengerek hőmérsékletét, súlyos károkat okozva állatvilágának.

Ezeknek a jelenségeknek egy része magát gerjesztve erősödik és ez tovább gyorsítja a felmelegedést, ami elérheti a plusz 4-5 fokot is. Gondoljunk itt az amazóniai esőerdőkre, amely a bolygó zöld tüdejeként magába szívja a CO2-t és a tovább felmelegedésben a legjobb esetben szavannává változhat. Ez lehet a sorsuk az északi, főleg az amerikai erdőknek is.

Amikor felolvadnak a sarki és a szibériai jegek, amelyekből hatalmas mennyiségű, olyan üvegházhatású gáz szabadulhat fel, mint a metán, valószínűleg tömeges pusztulás következik be – írják tanulmányukban a kutatók – mivel eltűnnek a természetes segítőtársaink, az erdők, a jég, egyedül kell majd harcolnunk a változó klíma ellen.

A svéd kutatókban felmerül, hogy nem jutottunk el addig a pontig, amelyről már nem lehet visszafordulni, nincs-e már túl késő. Mindenesetre, ha lehet még cselekedni, akkor most, azonnal kell.

Szerintük az üvegház hatású gázkibocsátások emelkedésének 2 fokon belüli tartása nem elég és még ezt is csak a világ koordinált erőfeszítésével tudjuk elérni. Mentalitás-változtatásra van szükség gazdasági-technológiai téren, olyan gépekre, amelyek összegyűjtik és elraktározzák az atmoszférában lévő gázokat, fenntartható lakhelyekre és közlekedésre, a demográfia megfelelő kezelésére és olyan nevelésre, amelyben világossá válik, hogy mi vagyunk a felelősei annak, hogy mivé alakul a Föld.